Miképp neveljünk igazi magyart gyerekeinkből – oktatás, nevelés

Kezdeném azzal, hogy nagyon örülök, hogy ez a téma felvetődött a Hunhíren. Az oktatás-nevelés mindig is nagyon érdekelt, jó ideje íródik is (részben) erről egy cikkem, bár annak célzata ezen túl elsősorban a bűnmegelőzés/felvilágosítás.

Mivel szerencsére éppen működőképes az itthoni gépem, így igyekszem hozzátenni a már eddig, a témában leírtakhoz.

Elsőként kezdeném a korai gyermekkor nevelésével, melyben úgy vélem elsősorban az anyák szerepe a fontos. Akkor kell ugyanis főként kialakítani a minél közelebbi kapcsolatot. A gyereket minél több tevékenységbe belevonni, olyanokba, mint pl. a közös főzés. Minél többet együtt lenni a gyerekkel, pl. kertben, játszótéren, sétálásokkor. Este, pedig történeteket felolvasni nekik elalvás előtt. A történetek megválasztása fontos. Lehetnek legendák, mondák népünkről, kisebb történelmi kitérések, de kifejezetten fontosnak tartom, nem is annyira a nemzettudat erősítése szempontjából, mint inkább puszta nevelési szempontból a tanmeséket, tanulságos történeteket, elmondva mellé a tanulságokat is kezdetben, a későbbiekben, pedig szorgalmazni, hogy a gyerek maga jöjjön rá. Valami kis „általános” mesét nem tartok kifejezetten jónak, hacsak nem a nyelvi készség fejlesztésének szempontjából. Tehát pl. róka úr kalandjait inkább mellőzni érdemes és helyette a róka és varjú történetét érdemes szerintem elmesélni.

Mikor a gyerek elért olyan 4-5 éves kort, akkor lassacskán ideje megtanítani neki a Himnuszt, a Szózatot, Székely Himnuszt, esetleg elvinni egy-egy megemlékezésre, mesélni azok történelmi hátteréről. Nem árt, ha otthonában is rendszeresen szólnak hazafias zenék, akár halkan, a lefekvés előtt mesélt történetek aláfestéseként.

Tanítani az alapvető illemre, ebben számára példát mutatni környezetében.

Fontos, hogy tudja e mellett kezelni a társaságot, figyelmeztetni, ha nem megfelelően viselkedik a többi gyerekkel a játszótéren, stb… Mielőtt bekerül az iskolába, még óvodás idejében (Csak akkor érdemes hosszabb időre (amennyiben jól emlékszem legalább 1 évet kell ott lennie, hogy felvegyék az általános iskolába) oda küldeni, ha a szülők egyébként nem tudnának rá elég időt szánni abban az időszakban.) többször elmondani neki pár hasznos dolgot, amire szüksége lesz egy ilyen intézményben. Olyanokra gondolok, mint pl. a szülőknek mondjon el mindent, ami odabent történt vele aznap, tartson távolságot bizonyos személyektől, akik rossz kisgyerekek (pl. cigányok).

Fontos az iskola megválasztása, lehetőleg ne legyen benne nagyon cigány, újgazdag, stb... A tanárok közül, pedig minél több legyen, aki ténylegesen tud nevelni, persze nem káros és lehetőleg nemzeti irányba.

Az iskolával párhuzamosan otthon is kell folytatni az oktatást, a szülők által. Az írás-olvasás megtanulásában, otthon folyamatos segítséget kell adni. Egyszerű példa rá a betűk kanyarítása, ahol érdemes az általános hattyú és egyéb hasonlítók helyett pl. úgy tanítani: M, mint Mátyás király. Olvasásnál egyszerű nyelvezetű, de a nemzettudathoz köthető műveket olvastassunk a gyerekkel, ami lehet akár a kisebb korában sokat hallott legendák és mondák közül némelyik. A számolásba is bele lehet vinni az hazafias oktatást. Egy példa rá: kettő, meg kettő, az négy. Ezt lehet úgy is: ha két huszárhoz csatlakozik még kettő, akkor négy huszár megy tovább. A kettőt kombinálhatjuk is később, teszem azt a 12 Pontot tanítjuk meg vele, nem elhagyva azok jelentését sem, fontos, hogy megértse. Ha teszem azt szépen énekel, akkor érdemes megtanítani neki pár magyar nótát, melyeknek lehet történelmi kötöttsége, amivel esetleg felléphet márc. 15.-én az iskolai kórussal, vagy más alkalmakkor.

Ha kirándulásra, nyaralásra indulunk, akkor azt Nagy-Magyarország területén tegyük. Akad éppen elég szép táj, emlékezésre méltó hely, nem kell ahhoz külföldre mennünk, s főleg nem kell a külföldöt gazdagítanunk.

Lassan áttérnék a gyerek 5.-től 8. osztályos korára. Ekkor jönnek be igazán a komolyabb tantárgyak, de továbbra is tartsuk meg a közös tanulást, fokozatosan engedve belőle, hogy ne szenvedjen csorbát a lassan kialakuló önállóság.

Azonban az fontos, hogy a gyerekkel továbbra is sokat beszélgessünk, lehetőleg mindent elmondjon, megossza velünk örömét, bánatát, s ekkor tanácsokkal lássuk el. Éreznie kell, hogy a családjára mindig számíthat. Ugyanakkor lassacskán engedni neki egyre több szabadságot, mert ezáltal fokozatosan beleívódik a felelősségtudat, az önállóság, ugyanakkor a család megmarad biztos támasznak. Amennyiben hibázik, akkor a büntetésekkel átlagosan kell bánni nem szabad sem túl keménynek, sem túl lágyszívűnek lenni, azonban ennél is fontosabb a miértek megértetése a gyerekkel. Idővel érdemes elmondani a következményeket, mikor azok súlyát már képes megérteni. Ezzel, s más tényezők hatására idővel komolyabb lesz nagy valószínűséggel, s valószínű tettei előtt jobban mérlegel, vajon az hasznos-e? A szigorúság inkább az apának kell jusson, az anya valamennyivel legyen gyengédebb, de azért őt se hassa meg annyira valami sírás, meg kell értetni a gyerekkel, az semmit nem old meg, nem lehet menekülési út a hibák következményei elől.

A nemi tudat erősítése szintén fontos, ekkoriban már lassan ráébrednek a különbözőségekre.

A fiúval lassan meg kell értetni, hogy belőle férfi lesz, akképp kell viselkednie. Például segítenie, ha arrébb kell rakni valamit, megvédeni az iskolában lánytestvérét, stb… Legyen szilárd, folytasson férfias sportokat, legyen tisztában vele, hogy egyre több felelősség fog ráhárulni. Tudnia kell, hogy a férfihoz nem illik egy nőies szín sem (pl. rózsaszín toll, stb…).

A lány is meg kell értse, hogy belőle idővel nő lesz, s anya. Ennek jegyében érdemesebb több időt töltenie édesanyjával, nagymamáival, egyéb női rokonaival. Segíteni nekik főzésben, házimunkában, ezekhez az érdeklődését kialakítani, teszem azt, még fiatalabb korában kiskonyhát venni neki játékként. Ha van kistestvére, akkor arra felügyelni, vigyázni rá gondoskodni róla, amennyire tőle telik. Ez segít abban, hogy a későbbiekben saját gyerekének gondozása természetes legyen, ne legyen neki szokatlan. Ha sportolni szeretne, akkor inkább valami nőiesebb sport felé tereljük (pl. korcsolyatánc, talajtorna +stb…). Öltözködésben szintén legyen nőies, tudatosuljon benne, hogy inkább a szoknya illik hozzá, mintsem a nadrág.

Öltözködésben nemtől függetlenül fontos az értékelvűség. Bele kell nevelni a gyerekekbe, hogy a ruha legyen egyszerű, praktikus (pl. ne koszolódjon könnyen), tartós/strapabíró, kényelmes, s lehetőleg ne túl drága. Bár ebben a korban nem tudom ez mennyire lehetséges, de meg kell próbálni inkább a hazai gyártású ruhák (és minden egyéb) használatára nevelni őket. Érdemes velük együtt menni vásárolni, de azért kordában tartani a választást valamennyire. Ekkor a szülő könnyen ki tudja választani a hazai gyártásúakat (Bevásárlóközpontokat, plázákat, kínai üzleteket messze elkerülni!)

Lassan a gyerek ilyen idős korában maga jár vásárolni (vásárlási lista szülők által, előtte gyakran elvinni a közös vásárlásokra). Gyakorlatilag itt ugyanaz a fontos, mint a ruháknál. Minőség, lehetőleg alacsony ár és persze hazai termék. Megutáltatni vele a külföldi, sokszor káros termékeket (pl. kóla, szénsavas italok, félkész termékek, chips, stb…). Helyette egészséges, természetes, lehetőleg biotermékeket vásároltatni, amennyire csak az anyagi lehetőségek engedik.

Egészséges életmódra kell nevelni a gyerekeket, egészséges étkezés, vitaminok (erre nagyon ügyelni, mert sok készítmény több kárt okoz, mint hasznot (lásd még: Dr Lenkei Gábor – Cenzúrázott és cenzúrázatlan Egészség műveit, a Leves hazudik c. könyvet +stb..)). Betegségek kapcsán a megelőzés a fontosabb, lehetőleg minél kevesebb gyógyszert adni a gyereknek, lehetőség szerint előnyben részesíteni a gyógynövényeket, vagy egyszerű vitaminkúrát.

A gyereket ekkor még lehetőleg tiltani a televíziótól, internettől, számítógépes játékoktól (kivéve oktatási célzatú, logikai), helyette inkább az olvasást szorgalmazni, no meg a szabadban való tevékenykedést. Televízión, vagy számítógépen esetleg ismeretterjesztő műsort nézhet.

Egyre több megemlékezésre, hazafias rendezvényre elvinni már ebben a korban.

Zsebpénzt lehetőleg ekkoriban még ne kapjon, főleg ne rendszeresen, kivéve, a kollégiumba kerül (fontos, hogy ne 6+6-os iskolában, mert az sok problémát okozhat véleményem szerint).

A középiskolába kerülés és az ottlét a következő fontos állomás. Itt is fontos az iskola megválasztása, amit azonban már nagyobbik részben a gyerekre kell bízni, ezzel is elősegítve az önállóvá válását. A magam részéről a koedukált iskolákat támogatom (nem is tudom van-e még hazánkban ami nem az…). Eddigre már kellően bele lettek nevelve valószínűleg a gyerekbe azok a gondolatok, egy olyan értékrend, melynek segítségével helyesen tud választani. Remélhetőleg nem olyan iskolát választ, ami újgazdagokkal, cigányokkal, vagy zsidókkal van tele. Bíztatni kell az utánajárásra az iskolaválasztás előtt, ugyanakkor egyúttal ezt a szülők is tegyék meg, s beszélgessenek sokat a gyerekkel a témáról. Fontos szempont, ha a gyerek különösen érdeklődik valami iránt, attól lehetőleg ne vegyük el a kedvét, lehet, érdemesebb hagyni, hogy orientációt válasszon. Nem hátrány az sem, ha van idősebb testvére, aki abba az iskolába jár, esetleg más közelebbi rokon.

A bekerülés előtt szintén sokat beszélgetni, történeteket mesélni, a szülőknek, testvérnek, rokonnak milyen volt az iskolába kerülés. Érdemes pár veszélyről tájékoztatni, s azok következményeiről, nem elrettentési, pusztán felkészítő és megelőző célzattal. Az első pár hét alkalmával különösen sokat beszélgetni a gyerekkel (továbbra is osszon meg a szülőkkel mindent), lehetőleg délutánonként minél több időt vele tölteni, ugyanakkor ösztönözni, hogy kapcsolatokat építsen új osztálytársaival, iskolatársaival, nem elhanyagolva a már meglévő kapcsolatokat sem. Előtte azonban fontos a megfigyelés, hogy a kapcsolat valóban hasznos lenne-e, vagy legalábbis nem káros…

Fontos annak érzékeltetése is, hogy ez már egy kisebb választóvonal, innentől folyamatosan nőni fognak a kötelezettségek, nagyobb kell legyen az önállóság, a szülők nem lehetnek mindig ott és ezt el kell fogadni. Azonban még mindig támaszok.

Ebben az időben már különösen fontos, hogy kellő akaraterővel bírjon a gyerek és egyre megszilárduló értékrenddel. Ezáltal ne tudják könnyen káros irányban befolyásolni, sem diákok, sem tanárok. Ne hallgasson sem a hazafiasság leépítése, sem a globalizáció, vagy épp fogyasztói társadalom hívó szavára. Mi több, inkább ő igyekezzen nevelni a többieket. Lehet hasznos, ha a diákönkormányzat munkájában igyekszik részt vállalni, diáktársainak programokat, szakköröket szervezni. Az osztálykirándulásokat megpróbálhatja olyan helyekre szervezni (a szülőkkel közösen fellépve), melyek történelmi értékkel bírnak, vagy egyszerűen szép tájak Nagy-Magyarország területén. Egy kirándulás alkalom arra is, hogy ő meséljen társainak, vigyen hazafias zenéket, akár, ha van erre lehetőség a kívánalmára vele tartó szülőkkel együtt. (Ugyanez igaz táborozások esetén, ahová természetesen kisebb korban is érdemes küldeni a gyereket, ill. vele tartani. A táborokat természetesen meg kell válogatni, s bár én nem voltam, ajánlom mindenkinek az Ősmagyar tábort ilyen céllal. Hasznosak lehetnek a túlélőtáborok is.)

Legyen mindig szorgalmas, tartson kiselőadásokat, ösztönözzük, hogy járjon szakkörökre, vagy próbáljon ki olyan dolgokat, amik érdeklik, vagy pusztán újak, de hasznosak lehetnek. Hinnie kell önmagában, s törekednie kell vágyainak megvalósítására, amit csak szorgalommal és kemény munkával érhet el, de lehetőleg úgy, hogy magyar testvéreinek ezzel ne okozzon kárt, mi több, azokat igyekezzen segíteni.

A serdülőkorban beköszöntő szerelembe esés, és nemi vágy kezelése talán nem a legkönnyebb. A szülők ugyan tudják valamennyire óvni, de sokkalta nagyobb fontossággal bír az előzetes nevelés. Elvégre, ha megvan egy viszonylag kialakult értékrend, egy egészséges (a vallásit nem igazán tartom annak, még, ha ezért páran rossz szemmel is néznek rám) erkölcsi világkép, akkor nagy gondok valószínű nem lesznek. Persze, csak abban az esetben, ha megfelelő elvhűség, akaraterő és a befolyásolással szembeni immunitás is kellő mértékű.

Fel kell hívni a szexualitással kapcsolatos veszélyekre a figyelmet, lehetőleg elrettentő módon. No meg főleg lányoknál ügyelni kell, hogy elvei között helyet kapjon az egyszerűbb viselet előnyben részesítése a kihívóval szemben, a sminkelés kerülése. Egyszerűbb, olcsóbb, természetesebb, hasznos, ha ez az elve, s nem is lehet ekkor elkábítani pl. divatos ruhákkal, vagy „Nézzed kiscsaj, kocsim van!” szövegekkel.

Ugyanis ebben az esetben nem fog lefeküdni valakivel, csak azért, hogy nagyfiúnak, vagy nagylánynak tűnjön, s fel is kell ismerje az ilyen próbálkozásokat vele szemben. Az ilyen illetőkkel pedig megkísérelni annak megértetését, attól nemhogy jobb, inkább lenézésre érdemesebb lesz. Különösen a lányoknál fontos, hogy ne hagyják magukat kihasználni (azért a feminista nevelés kerülendő, nem biztos, hogy csak azt akarja a férfi).

Egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nemi szerepekre, nehogy azok felcserélődjenek, netán saját neméhez érezzen vonzódást a gyerek. Ezekkel szemben ellenszenves kell legyen, a homoszexualítást pl. nemhogy elfogadnia nem szabad, de lehetőleg még tenni is ellene, legalább pár gúnyos megjegyzés erejéig (azért annyira kioktatni, mikortól számít, az ellene tenni bűncselekménynek, nehogy ebből problémája legyen).

Fontos, hogy a gyerek ki tudjon állni az elvei, önmaga, családja és szerettei mellett. Bár lehetőleg kerülendő, de, ha szükséges akkor akár a verekedést is vállalnia kell. Ez lányokra ugyanúgy érvényes, nem árt, ha az agresszív próbálkozót, ha másképp nem tudja lerázni, akkor pl. tökön rúgja.

Ebben a korban szokott általában eljönni az első pár italozás, vagy ép szórakozóhelyekre járás. Egyensúlyt kell találni a megóvás, a fiatalságból fakadó hév és a tapasztalatszerzés között. Nem szabad ezektől megfosztani a fiatalokat. Persze, mindennek több módja van. Az első pálinkát, vagy más italt pl. megihatja szüleivel a 14. születésnapján, vagy a középiskola előtti nyáron beülhetnek a családdal közösen valami italozóhelyre. Érdemes neki elmagyarázni a mértéktartást, mert ugye egy pohár jó bor még hasznos, egy üveggel már nem annyira. Ezt akár lehet demonstrálni is, pl. a kocsmában dülöngélő alakra való figyelemfelhívással és pár kellemetlen dologra való utalással. Szintén nem szabad elfelejteni, hogy italban érdemes hazait venni, és minőséget, nem holmi import pacsulit.

A magam részéről fontosnak tartom, hogy értesüljön, lehetőleg még a szülőktől, meg esetleg e mellett előadások kapcsán a drog mibenlétéről, használatának veszélyeiről. Nem tartom hasznosnak a struccpolitikát, előbb-utóbb úgyis értesül, s bizony lehet nem megfelelően. Itt is fontos az elrettentés, az, hogy lenézze a drogozást, mi több, esetleg próbáljon másokat figyelmeztetni, lebeszélni. Az elrettentésnek természetesen mindig igaznak kell lennie, nem lehet ebben sem hazugság, akár a szülőkkel való kapcsolat más részeiben.

A körülbelül 16-17 éves kor szerintem a következő választóvonal. Innentől körülbelül kialakult annyira személyisége, értékrendje, elvhűsége, hogy még inkább szabadjára lehet engedni a gyereket, bár azért a felügyeletet csak fokozatosan leépíteni.

Tehát valószínű már nem gond neki, ha nagyjából nézhet TV-t, vagy internetezhet, bár azért ebben is kell kis tanácsadás, kisebb irányítás. Ugyanis valószínű, az addigi nevelés hatására szívesebben olvas, vagy megy a barátaihoz délután, mintsem valami szennyet nézzen az SZDSZ Klubbon… Ellenben kissé tágulnak lehetőségei, több ismeretet tud magába fogadni (ismeretterjesztő műsorok, netes írások, fórumozás, a hozzá közelebb állókkal +stb…).

A zsebpénz kérdése, hacsak nem volt kollégista, akkor ebben a tájban jöhet elő. Bár talán ez így nem a legpontosabb. Véleményem szerint hasznosabb, ha a gyerek, még, ha csak valamely rokonnál, vagy az ismerős cégénél is, de maga keresi meg a zsebpénzét. Ez önállóság felé mutat, no meg a felé, hogy mindenért tenni kell. Ezen felül, mivel megdolgozik érte, valószínűbb inkább igyekszik beosztani, mintha csak úgy kapná. A nevelés előző stádiumaiból kiviláglik, hogy valószínű nem lesznek túl nagy igényei, azok inkább a praktikusságot szolgálják.

Ebben az időben már fokozott fontosságot kell kapjon, hogy milyen irányban szeretne tovább indulni. Ez lehet a felsőoktatás (remélhetőleg akkorra sikerül megbüntetni ezt a HAZAÁRULÓ PARLAMENTET és úgy tényleg lehet), vagy akár más. Lehet eddigre már egy szakmát tanul és abban akar elhelyezkedni.

Másik dolog, mely szintén hatalmas szerepet kell kapjon, az a családalapítás. Ha nem is a közeljövőben következne be, de beszélni kell róla. Igazából, nekem az a véleményem, hogy valamennyire azért, a gyerekvállalás előtt, ha tehetik, akkor élvezzék ki az életet, persze egészséges mértéket tartva. Lássanak sok mindent, tapasztaljanak, hogy később érdemben tudják nevelni gyermekeiket.

Viszont vágyakozzanak a gyerekvállalásra, tisztában legyenek annak következményeivel. Különösen az (immár) nők számára fontos, a még egészségesebb étkezés, vitaminok és más hasonlók, a terhességet megelőzően, az alatt, illetve egy ideig utána.

Ezzel talán már kicsit előrehaladtam, de szerintem a nevelés nem szabad, hogy véget érjen 18 éves korban, de még később sem. A szülőkhöz jó, ha a már felnőtté vált gyerek is tud fordulni.

Így összesítésként úgy tűnik nem is ejtettem olyan sok szót az igaz magyarnak nevelésről, főleg az eleje után. Azonban szerintem akkor kell mindent megalapozni, a többi már hozza magát. A felsorolt értékek, nevelési tanácsok, pedig ugyanúgy hozzájárulnak ehhez. Elvégre a magyar ember becsülete, keményen dolgozó, társain segítő kell legyen, aki elutasítja a liberalizmus, globalizáció, és fogyasztó társadalom fertőit.

Itt főként a szülők szerepe lett hangsúlyozva, az, miképp lehet megóvni egy gyereket a romboló hatásoktól, egy olyan világban, ahol a nemzeteket el akarják pusztítani, az értékeket eltüntetni, erkölcstelenséggel és anarchiával helyettesíteni.

Fontos szerep hárulna még az oktatásra, törvénykezésre, a rendőrségre, de azokat, mind hazaárulók irányítják, ezért csak elképzelt megoldások ötölhetők ki velük kapcsolatban. Legalábbis egészen addig, amíg nem sikerül őket elszámoltatni bűneikért, s helyettük egy a magyarság és haza szolgálatában álló vezetést hatalomra juttatni.

Babilon5