Március 15.-e az én szememmel, tanulságok

A kedves olvasók közül, akikkel nem tartom személyesen a kapcsolatot biztos volt, akit nyugtalanított kissé távollétem. Nos, az elmúlt időszakot Bp.-en töltöttem.

Kisebb előjátékként már kezdem a beszámolót 14.-e, estével. Akkor ugyanis kissé ugyan késve (én meg a járművekkel való tájékozódás), de egy kedves ismerősömmel együtt részt vettünk a MÖM rendezvényén a Rendőrpalotánál. Akkor még szabad emberek beszéltek. Bár nem mindennek a tartalmával értettem teljesen egyet, de összességében jónak volt mondható a rendezvény. Viszont úgy tűnt, a meghirdetés nem volt annyira széleskörű, mint hittem, ugyanis elég kevesen voltunk, annak is meglehet talán negyede olyan személy, akit odarendeltek…

Tehát akkor, mi több a későbbiekben is egyértelművé vált a nagyobb meghirdetés szükségessége.

Az emlékezés napjáról szólva, időközben megérkező ismerősömmel igyekeztünk volna egy olyan rendezvényt keresni a korai órákban, mely pártoktól semleges. Ebben nagyon nem volt szerencsénk. Ahogy kijöttünk az egyik aluljáróból egyből mivel találjuk szembe magunkat? Egy óriási naranccsal… L

Menekülésszerűen tűntünk el a közelből. Aztán ahogy közeledett a 14 óra, bizony már úgy voltunk vele mindegy (mivel továbbra sem tudott senki útbaigazítani minket pártoktól mentes rendezvényre), így végül a Jobbik rendezvényén kötöttünk ki. Összességében azt kell mondjam, nem jártunk rosszul. Különösen az a rész tetszett, mikor elődeink követeléseit sorolták és minden pont után a mostani követeléseket.

Aztán sikeresen találkoztunk egy olyan beszélgetőpartneremmel, akit addig még nem volt szerencsém személyesen látni. A dolog árnyoldala, hogy amennyiben jól vettem ki, akkor a fia mindenképp a FiSZDSZ rendezvényére akart menni, s ki is kötöttünk ott pár percig, aztán inkább kivonultunk egy mellékutcába beszélgetni.

A rendezvény egyetlen pozitív oldala, mely feltűnt, hogy a tömeg a „messiások” felszólítása nélkül, önálló akaratából kezdte el skandálni a különböző jelmondatokat.

Kisebb kitérők után visszatértünk abba a mellékutcába, várva ismerősömet, meg esetleg még más olyan beszélgetőpartnereket, akikkel szintén csak neten volt alkalmam beszélgetni.

Ám ültünkben egy kisebb csoport jött oda, mondván elkapták Budaházyt, és meg kell próbálni kiszabadítani. Akkor egyből csatlakoztunk, az egyre duzzadó menethez, közben próbáltam értesíteni, akit tudtam.. Mikor odaértünk a Terror Házához, akkor már olyan legalább 250-en lehettünk ott. Közben ismerősöm elment wc-re, elvégre ki tudja meddig tart a dolog. Én közben kezdtem beöltözni, ahogy mindenki más is. A felkészültségre nem lehetett panasz. Sokaknál volt maszk, de láttam olyat, aki a símaszk után katonai sisakot vett fel, vagy aki motoros bukósisakot használt.

Furcsálltam, hogy nem nagyon gyűlünk, bár az kétségtelen, hogy az értesítés hagyott kisebb kívánnivalót maga után. Ekkor jött a füles ismerősömtől, hogy ahogy kijött a wc-ről, már ott volt egy nagy csomó rendőr, mindjárt megindulnak az Oktogon felől. Nem gond, gondoltam, mi kemények vagyunk (nem ittam, még mielőtt valaki azt gondolná). Én be a tömeg közepe felé, de előtte azért felhívtam rá a többiek figyelmét, hogy arról fognak jönni a rohamrendőrök. Alig telt el két perc, épp az esőkabátot szedtem volna elő a vízágyú ellen, mikor jön a következő hívás, hogy megszaporodtak a rendőrök az Oktogonnál, mi több a környékre is mennek, mindjárt bekerítenek minket és a Hősök Tere felé folyik majd a terelés. Ekkor gondoltam azt, hogy ez már végképp esélytelen. Ismerősöm gyakorlatilag kiparancsolt, amit azért ritkán szoktunk csinálni, de akkor komoly oka van.

Rendben, akkor átcsoportosulás. Ki is bírtam még jutni épségben, meglett a tömeg, mely már nem tudott eljutni a Terror Házáig. A „tömeg” nem volt olyan nagy, mint szerettem volna. Közben megint érkezett a rendőri erősítés. Igazából erősen csodálkoztam, hogy miképp értek ki ennyien ilyen gyorsan. A létszám is hatalmas volt, csak ott, amit láttunk, majdnem annyinak tűnt, mint ahányan mi voltunk…

Jó, telefon elő, másik ismerősnek szóltam, aki még ott volt a Terror Házánál. Aztán bepötyögtem a helyzetet és elküldtem a Lelkiismeret88 által megadott telefonszámra, ahová kérték jelentsünk, ha tehetjük. Az Oktogonnál lévő tömeggel nem mentünk volna sokra, ezért inkább elindultunk gyorsütemben körbe, mert valahol azt halottuk, a Hősök Terénél épp van valami rendezvény (aki ezt mondta rosszul tudta, vagy legalábbis, mi később nem láttuk), no, akkor tömeg is lesz, valószínű nagyobb, mint itt.

Körbe a kis utcákon (mind le volt zárva rohamrendőrökkel). Azt hiszem ott volt az utolsó érdemi jelentésem, mikor elküldtem, hogy megjöttek a vízágyús kocsik. Mire a Hősök Teréhez értünk, már csak a rendőrök voltak ott, meg pár bámészkodó. Jó, akkor vissza, itt nincs tömeg. Végig, csak az irányt nézve a mellékutcákon, aztán egyszer ott tartunk a Szondi utcán. Ha gyorsabbak vagyunk, akkor talán még sikerül becsatlakozni, de már csak a könnygáz jött, meg a rohamrendőrök mentek el előttünk. Ezt is elküldtem azért még SMS-ben, hátha használok vele valamit…

Ezután pedig már végképp elvesztünk, az infók későn jöttek, bárhová mentünk tömeget nem, maximum rendőrsorfalat találtunk. Pedig sikerült még olyanokkal is összeakadni, akik pestiek és tényleg arra laknak, amerre mennünk kellett volna. Ezzel még át is jutottunk pár helyen, csak tömeget nem találtunk sehol…

Van egy olyan gyanúm, legalább motorral kellett volna mennünk, hogy elég gyorsak legyünk.

Tehát az eseményekből a teljesség igénye nélkül több hasznos dolgot levonhatunk:

A rendőröknek úgy tűnik erősen használt a kiképzéssorozat tömegoszlatásból. Roppant gyors volt a reagálásuk, gyorsan tudtak átcsoportosulni. Képesek voltak szétaprózni a tömeget, túlerőbe kerülni.

Az oszlatás mondhatni szakszerű volt és roppant gyors.

A kiképzés abból a szempontból is hasznos volt számukra, hogy győzelmük teljes tudatában mentek ki. Nem féltek, nem voltak gyávák, ezt jól mutatja az, hogy nem voltak indokolatlanul brutálisak, nem vertek mindenkit aki csak arra járt. Jómagam több helyről is halottam (másokkal is találkoztunk, akikkel a tömegbe akartunk volna becsatlakozni, csak nem sikerült), hogy főleg a vidéki rendőrök teljesen rendesek voltak, erre a saját tapasztalatok sem cáfoltak rá.

Mindezzel ellentétben a mi oldalunkon rengeteg volt a hiányosság.

Elsőként az információközlés szűk köre és lassúsága. A rendőrökéhez képest roppant lassú csapatmozgások. A csapatmozgások összehangolásának teljes hiánya. Hiányoztak a szakaszvezetők, akik a helyi irányítást végeznék. A középvezetők is, no meg a nekik szükséges eszközök (pl.: kézi rádiók, hangosbeszélőt sem halottam a mi oldalunkon). A rendőrség által elkapott, vezetésre alkalmas személyeknek nem vettem észre, hogy akadtak volna méltó helyetteseik.

A barikádépítés a múlté, ez teljes mértékig bebizonyosodott. Az erre való próbálkozások csak értelmetlen rombolásban fejeződtek ki.

Végül, de messze nem utolsó sorban, pedig alig voltunk többen a rendőröknél.

Mindezen tanulságok még bizonyára bővülni fognak, s hasznunkra lesznek legközelebb, hogy eredményesek legyünk, s végre sikerüljön elűzni ezt a HAZAÁRULÓ PARLAMENTET.

Senki ne búsuljon, legközelebb újra megpróbáljuk, egészen addig, míg eredményre nem vezet!

Babilon5