Új világháború küszöbén?

Bár ritkán szoktam írni kifejezett külpolitikáról, ezúttal úgy érzem, nem hagyhatok figyelmen kívül néhány aggasztó hírt.

A nemzetközi helyzet egyre inkább egy hatalmas háború felé tendál, egy olyan felé, melynek áldozatai vélhetőleg a megtorlásokkal együtt messze meghaladják minden eddiginek az emberáldozatait.

A hidegháborúban megszokott két fő pont, Oroszország és az USA mellé immár csatlakozni látszik fő veszélyességi forrásként Irán és Kína. Még 2006-ban volt egy tanácskozás Szíriával és Iránnal kapcsolatban, melynek tétje lett volna azok megtámadásának valószínűsége. Akkor Oroszország és Kína egységesen óva intette az USA-t és kutyáit, ezen két ország megtámadása kapcsán. Márpedig ez a finoman csak „óva intésnek” mondott megmozdulás felért egy nyílt ultimátummal, mely szerint, ha az USA támad, akkor ők ketten is… Márpedig vélhetőleg, ha Oroszország és Kína együtt támadna, akkor meglehetősen kétséges, hogy lenne olyan erő, mely képes őket akár csak feltartóztatni, nemhogy győzedelmeskedni felettük…

Ez egy időre, ha nem is lenyugtatta a kedélyeket, de okozott akkora félelmet, mely visszatartotta az USA-t. Azóta azonban eltelt egy kis idő, s a liberalizmus fertője ahelyett, hogy nyugton maradt volna, inkább tovább provokált. Folyamatos fenyegetések, főleg Irán felé, ami talán még bele is férne, de mikor már neves lapok arról beszélnek, kész a támadási terv, akkor az bizony hatalmas feszültségeket okoz.

Azonban ez mesze eltörpül néhány egyéb tényező mellett. George W. Bush beszédei és a hadseregnek szánt rekordösszegű költségvetés, továbbá annak létszámbeli emelése több mint nyugtalanító sokak számára. Ezzel többek között Oroszország is így van. Vlagyimir Putyin orosz elnök heves kirohanást intézett az USA és a NATO ellen, egy nappal a Münchenben megrendezett biztonságpolitikai fórum előtt, majd ott szólalt fel, többek között a fegyverkezési verseny felszításával vádolva Washingtont.

Közép-Európában egy új rakétavédelmi rendszert tervez üzembe helyezni a NATO, melyet Oroszország szintén fenyegetésként értelmez.

Amennyiben a feszültség tovább fokozódik, akkor bizony szembe kell néznünk az új világháború lehetőségével, sőt ez már a jelenlegi helyzetben is ajánlatos. Méghozzá figyelembe kell venni azt, a háború eredménye mindössze két féle lehet: vagy elpusztul a bolygó nagy része és egy posztapokaliptikus világ köszönt be, vagy Oroszország és Kína egyesített ereje győzedelmeskedik…

Az USA-n a világ szeme, mert ha mérhetetlen gőgjében és elbizakodottságában támad, netán csak tovább folytatja a provokációt, akkor bizony ez a rémkép valósággá válhat. Az elkövetkezendő háború ellentétben a hidegháborúval, pedig már annyira sem fog az eszmékről szólni, mint az előző. Itt már nem a kapitalizmus és kommunizmus harca a lényeg, hanem cseppet sem titkolva a hatalom kérdése. Oroszország nem más, mint egy hatalmas, sebzett medve, mely éppen ezért veszélyesebb, mint valaha. Bármit harsog a nyugati média, bizony megvan a kellő hadereje, bizonyos dolgokban a legmagasabb szintű technikája, ám nem ezek a leginkább félelmetesek esetében, hanem a megmaradt készültség és tartalékok. Pár hónap leforgása alatt képes lenne hadseregének létszámát legalább 25%-al növelni, azokat felszerelni és (ahogy az annál a vad népnél megszokott) a darálóba küldeni, gyárait hadi termelésre átállítani, a nyersanyag kitermelést fokozni…

Gazdasági súlya folytán, mely a Szovjetunió felbomlásával inkább fokozódott, mintsem csökkent, egy embargóval a pusztulás szélére sodorni a fél NATO-t.

Kína egy feltörekvő, egyre nagyobb hatalommal rendelkező ország, mely, akárcsak az I. Világháborúban a németek, részt követel magának a világ felosztásából. Hadereje jelentős, utánpótlása elégségesnek mondható, emberanyagban pedig cseppet sem szenved hiányt…

Az USA pedig nem más, mint egy birodalom, mely görcsös-gőgösen ragaszkodik presztízséhez, saját álságos eszméihez. Ám a világ, az elmúlt években egyre inkább megismerte igazi valóját, támogatottsága a világot manipuláló médiahálózat ellenére egyre inkább csökken, s ez a tendencia egyre erősebb. Egy jelenleg még jelentős gazdasági hatalommal bíró ország, mely pont az általa védett, mi több terjesztett liberalizmus miatt egyre jobban lemarad. Védelmébe fogad mindenféle aljanépet (pl. drogosok, homoszexuálisok), melyek mindössze visszahúzzák.  A világ egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) adósa, pazarló költségvetése miatt, mely azonban alig jutat azoknak, akik valóban rászorulnak. Egy ország, melynek valóban megvolt mindene, mégis mi lett belőle alig több mint fél évszázad alatt? A világ legnagyobb lepratelepe…

Az új háború tehát, ha elkövetkezik, akkor a hatalomról, a gőgről, vadságról, és feltörekvésről fog szólni. Az eredmény pedig várhatólag nem lesz más, csak pusztulás. A résztvevők többsége elvileg csak önmagát akarja védeni, márpedig a mondás szerint: „Van, hogy annyira próbáljuk megvédeni magunkat, hogy végül elpusztítjuk.”

Babilon5