Újkapitalizmus és feszültségek

Lassan úgy tűnik, a világ egyre inkább az összeomlás szélén áll. Bár lehet, bennem is csak az egyik általános emberi tulajdonság került elő, mégpedig az, hogy minden ember a saját korát látja a legrosszabbnak.

A cikket a báli időszak inspirálta, köztük a Bp.-i Operabál. A milliós ruhaköltemények, sokszázezres fogyasztás személyenként. Eközben hajléktalanok kaptak ingyen ételt. Azonban, ha az ember belegondol, vajon miért is vannak hajléktalanok, akkor rájön, bizony a dúsgazdagok miatt. Ahhoz, hogy egy ember milliárdos legyen, ezreknek kell rosszul élnie…

Márpedig túl sok a dúsgazdag – aki már szinte nem is tud mihez kezdeni a pénzével -, s velük egyenes arányban egyre több a szegény, aki pedig már az volt, az csak még szegényebb lesz. Sokan felteszik a kérdést, meddig folytatódhat még ez? Azt kell mondanom, szinte a végtelenségig. Ami ezelőtt 20 évvel volt az aranykor a mostanihoz képest, ami pedig most van, az aranykor lesz a 20 év múlva elkövetkezőhöz képest, ha minden a jelenlegi irányban folytatódik. Mindaddig így lesz, amíg a világban az újkapitalizmus, liberalizmus és globalizáció lesz az úr, illetve az azt támogató országok rendelkeznek nagyobb hatalommal.

Vajon meddig tűri még a nép a multimilliomosok garázdálkodását? Mindazon személyeket, akik olyannyira nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel, hogy milliókat költenek ruhákra, százezreket kutyafodrászatra, bioélelmiszert zabálva tekintenek ki fényűző villáik ablakából, gőgösen lenézik a „jobbágyaikat”, akik az ő gazdagodásuk érdekében dolgoznak nap-mint nap vért izzadva, s cserébe épphogy fenntartják kis otthonaikat, s ehetik a bevásárlóközpontok olcsó, ám egészségre káros termékeit.

Meddig tűrheti mindezt a nép? Azt hiszem elég sokáig, mert a középkortól már kissé továbbfejlődtünk, a médiából, oktatásból és minden másból áradó manipuláció eltereli a figyelmet erről, elhiteti az emberekkel, hogy a világ túl bonyolult ahhoz, hogy megértsék, félig tájékozott embereket teremt, akik nem a valós helyzetet nézik, hanem részben azt fogadják el, amit mondanak nekik. Hallgatnak a hazugságokra, jó a helyzet, emelkedtek az átlagbérek (persze a gazdagok még többet keresnek), nem is volt magas az átlaginfláció (csak az élelmiszerek ára emelkedett, a luxuscikkeké jelentősen csökkent) és sok más ezekhez hasonlót próbálnak naponta mindenki fejébe tömni.

A liberalizmus hazug eszméje azt hirdeti az emberek egyenlők (de csak akkor, ha ugyanolyan sok a pénzük), szabadok (eközben a tőke, a cégek rabjai, ha meg akarnak élni). Bár nem teljesen igaz, hogy nem lehet mindent tenni, mert valóságos anarchiát eredményez, ahol csak az aljanépeknek kedveznek, miközben igyekeznek eltiporni a szabad gondolkodás és erkölcs maradványait. Ha valaki elég gazdag, vagy az aljanéphez tartozik, akkor szinte bármit megtehet büntetlenül, a törvény csak azokat súlytja, akik nem tartoznak ezek közé.

A globalizáció igyekszik elpusztítani a nemzeteket, elmosni a határokat, hogy világrabszolgaságot eredményezzen. Egy összetartó, erős nemzet, vagy a határok ugyanis gátat vetnek az újkapitalisták által megkívánt átalakításoknak. Először a nemzetet igyekeznek megosztani, szétdarabolni, a pusztulásához közeledvén felszámolni a nemzettudatot, idegen cégeket betelepíteni, majd a bevándorlók által olcsóbb munkaerőt teremteni, az olcsó importtal tönkre tenni az országokat, romjaikon pedig rabszolgákat teremteni, akik idővel ugyanolyan rossz helyzetben lesznek, akár a bevándorlók egykor.

Tehát mindezen eszmék és támogatóik az emberiség legfőbb ellenségei, ezért fel kell őket számolni!

Egyszer hallottam egy képről. Két részre volt osztva. Egyik felén egy tipikus XIX. századi tőkés, aki elrúgja magától a rongyos ruhájú tömegből előmerészkedő embert, aki alamizsnát kér tőle. A kép másik felén ugyanezek az emberek vannak. Azonban a rongyos tömeg már nem alamizsnát kér, hanem elevenen falja fel a rémülten sikító tőkést…

Bizony, eljöhet ennek az ideje, az az idő, mikor a gazdagok a lámpavasakon lógnak, s a döglegyek lepik testüket. Sőt, nemcsak a gazdagok, hanem mindenki, aki ezeket az eszméket szolgálta, tehát a politikusok, ügyvédek, a kiszolgáló tudósok+ stb…

Azonban egyszer meg fog szűnni ez is, eljön egy igazi változás.

Vissza kell állítani a nemzetállamok, a nemzeti tudatot és bizony a multimilliomosok közül csak azok menekülnek majd meg, akik népeik mellé állnak, minden lehetséges módon támogatják hazájukat, hogy nemzetük tagjai lerázzák láncaikat, elpusztíthassák azokat, akik ellenük fenekednek, tesznek.

Gondoljunk Széchenyire, aki hajlandó volt erre legalább részben. A gazdagok pedig reméljék, hogy akadnak köztük ilyen személyek, vagy előbb-utóbb mindegyikükre lesújt a népek haragja.

Babilon5