Eutanázia

Az eutanázia – akárcsak az abortusz – egy sokat vitatott téma, melyben nehéz döntést hozni. Pontosabban az egyének képesek rá, de a társadalom nem. Alapvető nézetbeli különbségek vannak a kérdésben, az alábbiakban ismételten saját gondolataimat közlöm.

Az eutanázia nem más, mint a békés halál lehetősége, az, hogy a súlyos beteg inkább meghaljon, mintsem tovább szenvedjen.

A világ egyes vidékein hallgatólagosan engedélyezett, máshol még a beteg kifejezett kérelmére sem engedik, azt elutasítják. Sokszor bukkantak fel olyan személyek azonban, akik vállalva a következményeket teljesítették a betegek kérését, ami miatt sok esetben börtönbüntetés a jussuk.

Ennek is van részben vallási háttere. Az alapja tudtommal olyasmi, hogy az élet, melyet Isten adott, azt csak ő veheti el. Vannak másféle vélemények is, de azokat jelen írás nem tárgyalja.

Nekem az a véleményem, hogy engedélyezni kell hivatalosan. Már többször próbáltam ugyanis beleképzelni magam annak a fájdalmas betegségben szenvedő embernek a helyébe, aki gyógyíthatatlan, s arra jutottam, inkább a halál. Mi értelme lenne létezni olyan körülmények között, melyet nem nevezhetünk igazi életnek? Csak a vegetáció, semmi valódi tartalom. Drága gyógyszerek, fájdalmak, a boldogságtól való megfosztottság.

Gyakran elgondolkodom rajta, hogy milyen kegyetlen is az ember? Ugyanis egy lovat, ha az menthetetlenül lesérül, megöl, megszabadítva ezzel a további szenvedésektől. Ellenben egy rákos embert, akit már nem lehet megmenteni, csak fájdalmai vannak kórházba dugnak, drága gyógyszereket tömnek belé, hiába. Mi végre teszik ezt? Igazából, kissé sarkítva nézve nem is különbözik annyira egy ősi halálra kínzási módszertől, az elevenen elrohasztástól… Annak lényege abban állt, hogy az elítéltet vagy egy szorosan záródó hordóba zárták. Aktívan etették, itatták, a többit már elintézte a természetes anyagcsere folyamat, amit ugye csak a hordóba lehetett végezni…

Ugye nem is különbözik olyan sokban? Viszont úgy vélem más is közrejátszik. Mi az, mely még a kegyetlenségnél is jellemzőbb az emberre? Persze, a pénzéhség. Ugyanis a kórházi ellátás, a gyógyszerek mind rendkívül sokba kerülnek, ezáltal nagy hasznot hajtanak a különböző gyáraknak és kereskedőknek. Igaz, felettébb ritkán használnak még a legkisebb mértékben is, de ez sosem érdekelte a profitéhes mágnásokat. Hiába terheljük tehát a beteget és az államot nagy költségekkel, pontosabban a beteg szempontjából hiába, mert profitéhes senkiházikat tovább gazdagítjuk…

Tavaly volt az eset, mikor egy cigány felgyújtott egy fiatal lányt, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett. Hiába adták neki a fájdalomcsillapítókat, azok nem voltak képesek használni, csak szenvedés kísérte, amíg meg nem halt… Vajon nem lett volna könyörületesebb, ha ezt nem hagyják?

Ám abba is belegondolhatunk, mi lett volna, ha túléli? Bizonyosan további fájdalmak, hiszen a súlyos égési sérülések gyakorlatilag sosem gyógyulnak meg. No, meg megint előjön az egyik emberi sajátosság, elvégre erősen kétlem, hogy azok, akik nem tudják, mi történt, azok valószínű, legalábbis undorral fordultak volna el tőle. Erősen kétlem ugyanis, hogy a szülőknek lett volna, akár még nagyobb segítségekkel együtt is annyi pénze (már megint a pénz…), hogy finanszírozni egy drága plasztikai műtét sorozatot. Testi és lelki szenvedés tehát, ez lett volna az osztályrésze a lánynak egy őrült miatt, ha túléli…

Az érveket végtelen hosszan lehet sorolni mellette, de ellene csak két dolgot lehet mondani: a vallási magyarázatot és a profitot. Azt hiszem ezek az érvek nem elegendőek az ilyen jellegű kegyetlenségre.

Babilon5