Becsület Napja 2007. – ahogy én láttam

A hivatalos gyülekezési időpont febr. 10.-én, 13:00 h-tól volt. Kissé előbb érkeztem, s észre kellett vennem, korántsem egyedül. Legalább 600-an tartózkodtunk már a közvetlen környéken. Kis idő elteltével sikeresen összetalálkoztam ismerősökkel, elbeszélgettünk, majd 13:45 körül a kordonhoz sétáltunk, mellyel időlegesen körbekerítették a megemlékezés területét. Az emberek folyamatosan érkeztek.

A kezdési időpont a papírforma szerint 14:00 lett volna, ám kis késéssel kezdődött valójában, feltehetőleg azért, hogy minden újonnan érkezett megtalálja a helyét. A rendezők utasítottak minket a hármas sorba fejlődésre, továbbá a mobiltelefonok kikapcsolására.

A hosszan kígyózó sor bevonulása katonás rendben folyt, elsőként a külföldi vendégek indultak el. A különböző társaságok megkülönböztetését nagyban segítette, hogy a zászlók határvonalként szolgáltak a dobszó ritmusára történő bevonulás alatt. A bevonulási útvonal a dobosok és zászlótartók sorfala mentén folyt.

A megnyitás a viselkedési szabályok ismertetésével kezdődött, mely szerint a rendezvény katonai jellegű, a mobiltelefonokat ki kell kapcsolni, a dohányzás tilos.

A megemlékezés több szónok részvételével zajlott. A szónokok által elmondottakat fordították, az eredetileg magyar nyelvűeket angolul, míg a német szónokok és az egyetlen angol szónok által elmondottakat magyarra.

A hősi védekezés mellett beszéltek a kitörés pontos mikéntjéről, a Vörös Hadsereg és főleg a komiszárok rémtetteiről, továbbá az különösen kiemelésre került, hogy nem kis részben éppen Magyarországnak köszönhető, hogy a vörös horda nem terjeszthette ki a vasfüggönyt távolabb nyugatra. Szó esett a megszállt területen élők szenvedéseiről, az angolszászok árulásairól, melynek legborzasztóbbjaként Drezda, az angolok által elrendelt elpusztítása volt, ahol mintegy 250.000 menekült vesztette emiatt életét. Az angol szónok, saját nemzete nevében ítélte el az angolszászok rémtetteit, köztük a Drezdai bombázásokat, a halálra éheztetett hadifoglyokat, menekülteket.

Főleg az angol szónok és német társai által szó esett a liberalizmus és globalizáció elleni harc szükségességéről, mert e kettő az emberiség legnagyobb ellensége. Az angol szónok külön kiemelte, hogy hazája a II. VH. óta nem lett más, mint Európa szeméttelepe, melyet mindenféle bevándorló igyekszik meghódítani.

Szinte az összes szónoklatnak fő témája volt az európai hazafiak összefogásának szükségessége, a köztünk lévő baráti szálak erősítése, a globalizmus és liberalizmus elleni közös fellépés. Akár elődeink, nem is oly rég, nekünk is össze kell fognunk Európa megmentéséért, mert különben ez a két ellenség maga alá gyűr minket, rabszolgasorba taszít minden férfit, nőt és gyereket.

Talán ez az összefogásra való felszólítás, és a hazafiak tömege, mely összegyűlt késztette a hatalmat ismét hazugsághullámra és elkapkodott intézkedésekre. A hazug média, mely az emberiség megrontói mellett áll teljes mellszélességgel azt hazudta utóbb, hogy 1000 fő körüli „fasiszta fiatal” gyűlt össze. Én azonban ott voltam és láttam a tömeget. Nem vagyok a legjobb becslő, de legalább 3500 ember gyűlt akkor ott össze, s korántsem csak fiatalok, legalábbis az én felfogásom szerint a 30 év felettiek középkorúnak számítanak, akik nagy számban jelentek meg. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy sok nő és lány jelent meg, láttam olyan anyukát, aki rendezőként a kisgyerekekre vigyázott. Több néző is akadt a kordonokon kívül, nem számítva az újságírókat, riportereket (akik annak ellenére, hogy jelen voltak és látták a tömeget, szántszándékkal hazudtak), operatőröket és a helyszínt biztosító rendőröket. Utóbbiakból jómagam csak járőröket láttam, ha voltak is rohamrendőrök, azok nem jelentek meg, mellesleg szükség sem volt rájuk. A megemlékezés békésen és szigorú rendben folyt, semminemű rendbontás nem történt.

Az egyéb utózöngék kapcsán még írok pár gondolatot. A FIB tiltakozása várható volt, az áruló Fidesz és Fidelitasz pedig ismét bizonyította, hogy nem más, mint magyar bőrbe bújt ellenség. Előbbi egyes források szerint azt hangoztatta, hogy büszke rá, hogy az ő idejükben ilyen nem volt (?), utóbbi pedig tiltakozott a „fasiszta csürhe” ellen.

Igazán nem tudom, mit gondolnak, mennyi árulást tehetnek még meg?

Babilon5