Abortusz és gondolkodásmódbeli változások

Olyan téma ez, mely mindig megosztotta az embereket. Soha, egyik nézet sem fog felülkerekedni legyenek bármilyenek is a viták, az abban részt vevő felek. Az alábbiakban saját nézetemet közlöm leginkább a témával kapcsolatban, amit bizonyára igen sokan nem fogadnak majd el, mások esetleg igen. Nem célja az írásnak a gondolkodásmód megváltoztatása, csak a véleményközlés, melynek hatására néhányan lehet másképp értelmezik majd a kérdést.

Az iromány második részében a gondolati háttérről esik szó, azokról a kedvezőtlen gondolkodásmódbeli változásokról, melyeket nagyrészt a globalizációnak „köszönhetünk”.

Igazából már az alap megközelítésben sem fogadom el a leggyakoribbat. Ugyanis a viták majdnem többsége arról szól: vajon gyilkosság-e az abortusz? Gyakran folyik róla vita, hogy a fogantatástól, vagy a születéstől számít a gyerek élőnek? Ebben még azok is megosztottak, akik vallási szálon közelítik meg a témát. A fő kérdés pedig ezen megközelítés esetében az, vajon joga van-e az embernek elvenni egy életet? Ez persze egy másik vágányon már egybecseng egy másik, sokat vitatott kérdéssel, az eutanáziával.

Véleményem szerint azonban nem lehet helyes választ kapni abban az esetben, ha a kérdés maga nem megfelelő. Ugyanis ebben az esetben szerintem ez a helyzet.

Én így teszem fel a kérdést: Vajon az emberi élet a fontosabb, vagy a méltó élet?

Ugyanis ekkor alapvetően megváltoznak a szempontok, ami alapján véleményt formálunk. Nem az válik a központi témává, hogy el lehet-e venni az életet, hanem az, milyen körülmények között. Egy lépcsővel feljebb áll már ez az előbbiekben ismertetett leggyakoribb nézetnél.

Mert vajon mi a nagyobb kegyetlenség: az, ha valakit megfosztunk egy rossz élettől, vagy az, ha azt akarata ellenére rákényszerítjük? A magzat nem képes dönteni, nem elég fejlett ehhez a gondolatvilága, nem mondhat sem igent, sem nemet. Ám sok év múlva, talán felnőve, talán még gyerekként elgondolkozhat rajta miért is él, miért született meg azért, hogy szenvedjen? Van, akinek ez az osztályrésze, pusztán azért, mert nem pusztították el még magzat korában.

A következőkben olyan kérdéseket teszek fel, melyekre nekem az a válaszom, azokban az esetekben az abortusz, ha nem is tolerálandó, de elfogadható:

Melyik a rosszabb dolog, az abortusz, vagy az, ha…

… a gyerek születése után a szemetesben végezné?

… a gyerek születése után az intézetben végezné?

… a gyerek sorsa folyamatos nélkülözés lenne, mert családjának anyagi körülményei rosszak és nem is fordulnak egykönnyen jobbra?

… a gyereket verik a szülei, rajta töltik ki mérgüket?

… a gyerek drogfüggő lesz, mert az anyja is az volt?

… a gyereket maximálisan kihasználják, rokonai dolgoztatják rabszolgaként?

… a gyereket hibáztatják mindenért a szülők, az elveszett fiatal évekért, az anyagi terhekért?

… a gyerek értelmi fogyatékos lesz azért, mert az anyja begyógyszerezi, hogy maradjon nyugton, amíg ő odavan szórakozni?

… fogyatékos lesz a gyerek és ezzel megkeseríti a szülők életét, mi több, ha megéri ő is ráébred keserű sorsára?

… egy fiatal lány élete megy tönkre azért, mert vállalta a gyereket?

… egy fiatal párnak el sem jönnek a boldog évei, mert maguk helyett a gyerekről kell gondoskodniuk?

… a szülőknek ott kell hagyniuk az iskolát, a gyerek miatt, s ezért meglehet, nem törhetnek az életben feljebb?

… az anyja inkább házilag próbálkozik, pl. kötőtűvel és bizonytalan eredetű szerekkel?

Ezek az érvek fogalmazódtak meg bennem az abortusz mellett, de csak az ilyen és ehhez hasonló szükséges(nek gondolt) esetekben. A felsorolt esetek egy részéről a többség tud, ám van, amiket sokan el sem képesek hinni. Azonban bizton állíthatom, mind lehetséges, mert már megtörténtek, személyesen is bírok néhányról tudomással, élő példák bizonyítják…

A világ arról szól, hogy mindig csak a kisebbik és nagyobbik rossz közül választhatunk, ezért nem árt mérlegelni, hogy valami hová tartozik a kettő közül.

Alapjában jómagam is ellenzem, de határozott véleményem, hogy vannak esetek, mikor megengedhető, elfogadható. Azonban ne feledjük, ezek a kivételek, amik messze nem teszik ki még az esetek felét sem. Ha jól emlékszem, akkor az egyik statisztika szerint Magyarországon 100 élve születésre 50 abortusz jut a fiatalabb korosztályok esetében. Ez nagyrészt nem valós problémáknak köszönhető, vagy legalábbis nem teljesen.

Más lenne a helyzet, ha képesek lennénk egy cseppet változtatni a világon. A fiatalok nagy része felelőtlen, csak későn gondolkozik, akkor, mikor már általában baj van. Sokkal kevesebb abortusz lenne, ha teljesebb lenne a tájékoztatás. Ha kevesebb lenne az önzőség (pl. XY nőszemély nem akarja egy szülés miatt elveszíteni szépségét), nagyobb a felelősségérzet.

Fiatal vagyok még és nem rendes családban nőttem fel, ezért lehet téves a következő megállapításom. Meglehet nem is e miatt, hanem egy szinte általánosnak mondható emberi vonás folytán, ami szerint mindenki a saját korát tartja a legrosszabbnak, mert azt ismeri legmélyebben. Továbbá elképzelhető, hogy csak jobban ragad meg a rossz bennem is, könnyebben észreveszi az ember és jobban megjegyzi.

Tehát (elképzelhető tévesen) én úgy látom csak részben a mostani generáció hibája mindez. Azért részben, mert már őket sem tanítják meg mindarra, amire régebben. Ezért lehet szívesen megkövezne pár feminista, de szerintem a női oldal valamivel hibásabb. Ugyanis főleg az anyáknak kellene továbbadni tudásukat, tapasztalataikat lányaiknak, amit ritkán tesznek meg. Gondoljunk bele, hány fiatal nő tud manapság főzni, hányan értenek valamennyire már az előtt a gyerekneveléshez, mielőtt felnőne a sajátjuk (sokan még akkor sem)? Szerintem ez csak kisebb részben a gyerek hibája, s nagyobb részben a szülőé, aki nem így nevelte, nem oktatta ki. Igaz, szólhatnak mentségek a szülők mellett, az egyik legfőbb az lehet, hogy azért nem oktatták ki gyermekeiket, mert ezt már az ő szüleik sem tették meg… Szomorú az ilyen és egy olyan ördögi kör, melyből csak nagy igyekezettel lehet kitörni.

A másik dolog a világ kedvezőtlen változásai, a gondolkodásmód elferdülése. Számomra úgy tűnik, a régi időkben egyáltalán nem volt elfogadott, mi több elítélték, ha a szülő a gyerekei helyett önmagával foglalkozik, ami különösen igaz, ha a gyerek anyjáról van szó. Manapság a környezet is inkább azt tartja fontosnak, hogy szép legyen, eredményes a munkahelyén, ebben egy gyerek csak visszafogná.

A fiatalságba is hasonló véleményt olt a globalizáció. Nemcsak a médián keresztül, hanem mindenfelé, amerre az ember tekint. Gondoljunk csak az öltözködés változására, arra, hogy a divat megkívánt, ahhoz kell alkalmazkodnia azoknak, akik bele akarnak illeni a társadalom „elfogadottabb” részébe. Az ember társas lény és, ha pl. egy középiskolás azt szeretné, hogy elfogadják, hogy sokan szóba álljanak vele szívesen, akkor úgy fog öltözködni, olyan dolgokról fog beszélni, nagyrészt azt csinálja, mint a többség.

A média káros hatásai sokak számára egyértelműek, különösen a sorozatoké, elvileges beszélgető műsoroké. Néhányat kiemelnék, pusztán példaként, saját elítélő, cinikus véleményemet röviden összefoglalva arról, milyen hatásokat kelt, egy még könnyebben befolyásolható fiatalban:

Szex és New York:

Legyél csak szexre kiéhezett nőszemély, aki szívesen szétteszi a lábait mindenkinek, élete a bulizás. Igaz nem akar gyereket, mert az csak megfosztaná ezektől, nem ért nagyon semmihez, azon túl, hogy női nemi szervekkel rendelkezik másért nem tekinthető nőnek. Éljen a szerepcsere és „női egyenjogúság”, ahol szinte bűn az, ha egy nő tud főzni, vagy ért a házimunkához. A férfiaknak úgyis csak arra van igénye, hogy széttegye a lábát, nem is kell tudni főzni, elvégre ott vannak a drága éttermek, ahová a férfi majd meghívja…

Balázs/Mónika/ franc tudja még milyen show:

Hát, a pasim/csajom… Tudod a bulizás frankó… Ö, izé, minek olvasni, ott a tévé meg disco… Valamint további, ehhez hasonló, „felettébb érdekfeszítő, tartalmas és változatos” témák…

Nos, erősen okolható mindez azért, hogy 2 éve nincs saját televízióm, pedig valószínű nem kerülne 1000 Ft-nál többe megjavíttatni. Aminek akarok, annak általában utána tudok nézni az interneten.

A végére hagytam még egy elgondolkodtató tényt, ékes példaként arra, hogy ellen lehet állni ennek a globalizációs hatásnak. Példaként a Nazarénusok szolgálnak. Náluk, amennyiben jól tudom nincsenek abortuszok, mi több, van igen sok gyerek. Mi lehet az ok? Bizony, ha megnézzük mellőzik a televíziót, öltözködésük visszafogott, gyerekeikkel törődnek, beléjük próbálnak nevelni több elvet. Sem a médiából sem a társadalomból eredő manipulációk nem érintik őket olyan erősen.

Különös, de mindezek a problémák, az úgymond fejlett (valójában degenerálódó) világra igazak főként. A fejletlennek titulált országok szinte mindegyikében nő a népesség (kivéve a volt kommunista tömb országait), talán épp azért, mert eddig kevésbé volt képes őket megérinteni a globalizáció…

Babilon5