Egészségügy

Ebben a témában már jelent meg cikk, de az új fejlemények kapcsán úgy érzem, kell még beszélni a témáról. Helyet kap az írásban néhány külföldi eset is és a jövő előrevetítése.

Elsőként a vizitdíjról írok pár szót. Már kiderült, hogy teljes mértékben Alkotmányellenes, továbbá több egészségügyi törvénynek is ellentmond. A társadalombiztosításon kívül esik, elvégre nem jogosít fel semmire, a fizetők ugyanazt az ellátást kapják, amit azt megelőzően, sem minőségi, sem mennyiségi változás nincs a szolgáltatásban általa. Ezért adó jellegű befizetésként kell rá tekinteni, mely azonban nem felel meg az arányos közteherviselés kívánalmainak, lévén az igénybevevő jövedelmi helyzete nem befolyásolja a díj nagyságát.

Mi több, nem is lehet közteher, lévén az adott intézményeknél marad, nem továbbítódik az állam felé…

Mire akarják tehát akkor költeni, ha nem eredményez látható változásokat? Bizonyára a több évtizedes felelőtlen egészségügyi gazdálkodás orvoslására…

Erről nem szólnék többet, inkább ajánlom Gkener cikkét, aki ezt már kifejtette az oldalon fent lévő írásában.

Rátérve a külföldre, az emberek nagy része amolyan utópia szintű gondolatokat ápol az ottani egészségüggyel szemben. Legyen szó Ny-Európáról, az USA-ról, vagy Kanadáról. Azonban igen erősen tévednek, lévén, az ottani ellátás is csak a gazdagoknak kedvez, akárcsak nálunk, pusztán a máz különbözik. Az ember hajlamos szebbnek látni a távoli dolgokat.

Mindenki tudomással bír a nyugaton található magánkórházakról, szanatóriumokról, a magánrendelőkről. Az sem titok, hogy az általuk nyújtott szolgáltatások messze magasabb szintűek annál, amit az állam nyújt. Sokaknak lehetnek elképzeléseik ezek alapján az árakról. Azonban a képzelőerőt általában felülmúlja a valóság. Ugyanis még abban az esetben is rettentő magasak a díjak, amennyiben az ottani fizetéseket vesszük alapul. Tehát csak a gazdagabb személyek engedhetik meg maguknak. Ez legfőképpen az USA-ra és Németországra volt igaz régebbi tudomásom szerint, ám ráakadtam kedvenc újságomban, a Metro-ban egy kis nyúlfarknyi cikkre, mely egy másik nyugati ország egészségügyi szintjéről ad kiábrándító információkat. Az alábbiakban ebből idézek:

„Egy 72 éves spanyol férfi jelzálogot kért házára, hogy ne veszítse el lábát. Manuel Villa még négy éve húsvétkor törte el a lábát és bár egész életében becsületesen fizette a társadalombiztosítási díjat, a közkórházban nyújtott ellátás csak rontott állapotán. Orvosai tanácsára fordult magánspecialistához, de az ott kapott kezelésért magnak kellett fizetnie. Összesen 40.000 eurót költött lába megmentésére, az összeget pedig maga nem tudta előteremteni, így adósságokba verte magát, végül pedig házára is jelzálogot kellett tennie.”

Ennyit tehát a remek nyugatról, ahol olyan jó az élet, no meg az egészségügyi ellátás…

Tehát amennyiben objektíven tekintünk kormányunk ténykedésére, nagy adag cinizmussal megjegyezhetjük, ebben nem hazudott, valóban a nyugathoz kezdünk felzárkózni…

Mi várható tehát pár évtized múltán mindezek alapján?

A válasz nem nehéz. Kis gondolkozás után mindenki ugyanarra jön rá. Mindezek csak azok a dolgok, melyek kissé jobban érzékelhetőek. Nyílt tény, hogy a betegségiparban mindig nagy pénz volt. Ám vannak dolgok, amik kevésbé láthatóak, amik mellett egy egész világmanipuláció áll. A tőke hatalma mindig nagy volt, ezt ékesen példázza az egészségügy. Ajánlom mindenkinek figyelmébe, egyik kedvenc művemet, mely számomra az alapot jelenti az orvoslással kapcsolatban: Dr. Lenkei Gábor – Cenzúrázott egészség.

Babilon5