Elfogyott türelem

Nem tudom, vajon ki miként van vele, de a magam részéről a türelmem utolsó cseppjei is lassan elfogynak. Kevés rosszabb dolgot tudok elképzelni, mint a tehetetlen dühöt, ami szétfeszít.

A mai napon jan.12.-én ismét meglátogattam a HirTV fórumát. Ó, én reménykedő! Mit találtam? Azt, amire számíthattam volna. Elégedetlenség, de ugyanakkor az elszántság hiánya. Törvényes módszerekkel megdönteni a hatalmat, lemondatni Gyurcsányt. Nah, gratulálok nekik. Úgy látszik  túl sokaknak nem nyílt még ki a szeme, hogy nem az az egyetlen személy felelős mindenért, a távozásával semmi nem oldódna meg, sőt, ha békésen távozik, és nem elűzetik, akkor az inkább káros, mint hasznos.

Az egész hazaáruló, az országot kiárusító Parlamentet el kell űzni, beleértve Viktorkát és mindenki mást is. Ez sokak számára világos, de többek számára kellene, hogy az legyen.

Bizonyára sokaknak elege van abból, hogy nincs egység, köztük nekem is. Én már lemondtam mindenről, közte az életemről. Amennyiben szükségesnek látom feláldozom, akár márciusban, akár később. Elég volt az állandó eltaposásból, elég volt a kiszolgáltatottságból. Túl sokáig uralkodtak már felettünk árulók és rablók. Nem akarom, hogy majdan a gyerekeim egy újabb bukott szabadságharcról tanuljanak az iskolában, netán nem is arról, hanem „huligánok” önkényes hatalommegdöntési kísérletéről.

Többen vagyunk, akik mindebbe belefáradtunk. Sokak már annyit veszítettek, hogy már nem számít semmi. Össze kell fognunk, legalább elűzni az árulókat. Visszavenni mindazt, ami a népet illeti.

Elég volt az elnyomásból és a csökött agyú birkákból is, akik csak tűrnek és nem mernek cselekedni, vagy, amennyiben igen, akkor csak törvényes keretek között, mely sehová sem vezet.

Elegem van abból, hogy napi szinten fordulnak elő a kisebbségek bűncselekményei, akiket ráadásul egy a magyarságot eláruló állam véd, miközben sok hazafi előzetesben, vagy börtönben ül és velük szemben semmi sem tilos, mármint semmi gaztett.

Változás kell, vagy elveszünk. Változás, mely a magyarság érdekeit szolgálja!

Sokan vagyunk, akikben az fogalmazódott meg nem bírjuk tovább. Pedig tovább kell bírni, harcolni a megszállók, az árulók, a haza kirablói ellen! Nem remény kell ide, harc kell. Ha nem sikerül márciusban, akkor próbálkozunk nyáron, próbálkozunk ősszel, próbálkozunk mindig. Próbálkozunk addig, míg sikerrel nem járunk, ha remény el is veszik, marad a megszokás a próbálkozásra, elszántan. Az eszközök nem fontosak, csak segítsenek elérni a célokat! Harc ameddig csak lehetséges, bármilyen módszerrel!

Nem másért harcolunk, a magyarság jövőjéért, hogy egyáltalán legyen, és ne tűnjünk el pár évtizeden belül. Vagy egyesülünk, s akkor elérjük a céljainkat, vagy kénytelenek vagyunk törvényen kívüliként gerillaharcot folytatni, amíg ki nem irtanak bennünket. Azt azonban ne feledje a hatalom, annak nagy ára lesz, amibe jól lehet, beleroppannak!

Harc, ha kell örökké, hiszen alig áll másból a történelmünk. Tisztelgünk ezzel bátor elődeink előtt, akik nem tűrték a rabságot, azt igyekeztek lerázni magukról. Legyen ez az eszme példaképünk, tűrtünk, sokáig, de immár elég volt! Tovább nem, NEM, NEM SOHA!

Nem szabad tovább tűrni, mert már a hatalom túlment minden határon. Aki még tűr, aki még mindig enged, aki nem hajlandó arra, hogy bátran fellépjen, az tavaszig gondolkodjon el. Gondolja át mindazt, ami élete során történt vele, elmélkedjen rajta, milyenek a jövő kilátásai.

Tegye mindezt úgy, hogy nem hallgat a pártok és a hazug média agymosására. Tartsa kikapcsolva a televíziót, rádiót, ne vegyen hírlapokat, és ne legyen kapcsolata semmilyen médiával. Gondolkodjon el, közben nézze meg a számláit, nézzen rá a gyerekére és gondolja el, milyen jövő vár rá ilyen körülmények között.

Akkor talán felnyílik a szeme és megérti mindazt, amit már néhányan megértettek.

Jövő csak akkor van, ha teszünk érte!

Egységben az erő!

Babilon5