Költségvetés

A karhatalom döntött a 2007-es költségvetésről. Ennek értelmében a bevétel 6669 milliárd Forint, a kiadás 8325 milliárd Forint, s ezek alapján a tervezett hiány 1656 milliárd Forint, ami a GDP 6,8%-át teszi ki.*  Ha belegondolunk, akkor ez óriási hiány, Európában az egyik legmagasabb. A 19,8%-os Államháztartási hiány szintén a legmagasabbak közé tartozik. Ám, ha a GDP-hez mérjük, figyelembe véve a (ha jól emlékszem) 3,6-3,9% közöttire becsült gazdasági növekedést még inkább kétségbeejtő a helyzet.

Ugyanis, az önmagában, hogy a kiadási oldal magasabb, mint a bevételi (egy bizonyos mértékig) egyáltalán nem lenne probléma, hiszen a világ országainak többsége hasonlóan tervezi költségvetését. Ennek oka a gazdasági növekedés segítése (lenne ésszerű esetben). A költségvetési hiány, mely még akár hasznos is lehet 0,5-3,0% között mozog körülbelül. Hazánk azonban ezt messzemenően felülteljesíti, ami egyáltalán nem a gazdasági növekedés gyorsítását szolgálja, főleg, amennyiben figyelembe veszünk egyéb tényezőket.

Az adatokhoz még hozzá kell vennünk két dolgot.

Az egyik az eddigi évekhez képest sokkalta bővebben tervezett tartalék. Erre sokan mondhatnák, hasznos. Egyfelől igazuk van, lévén így a tervezett hiány helytállóbb, vagy amennyiben mégsem, akkor van elég tartalék annak finanszírozására és nem kell a hirtelen keletkezett kiadásokat hitelfelvétel segítségével finanszíroznunk. A dolog ezen hasznosságát nem vitatom, ám hozok ellene néhány ellenérvet. Magyarországot ismerve egy ilyen lépés kizárólag a pénzek nagyobb felélését segíti. Ugyanis tudtommal a 2002-es év volt az egyetlen, mikor még a kormányváltást közvetlenül megelőzően (a tartalékokat is számítva) pozitív volt az Államháztartás mérlege. A tartalékok tehát fel lesznek használva, s mivel a kormány maga még nagyobb befolyást szerzett a pénzek elosztásában (hivatalosan szólva erősebben felügyeli a minisztériumok és „pántlikázza” azok milyen dolgokra használhatják fel tartalékaikat), s ezeknek hasznossága igencsak kényes kérdéses. Egy régebbi eset szerint pedig szintén nem hasznos, kivéve biztonság szempontjából. A bankvilágról lesz szó egy pillanat erejéig. A bankok a történelemnek csak a legutóbbi időszakában halmoztak fel jelentősebb tartalékokat. A 80’-as évek előtt még bevételeiknek legnagyobb részét szinte azonnal megforgatták, ezzel sokszor jelentős haszonhoz jutva és ritkábban nagyot bukva. A sokkalta nagyobb tartalékolással mintegy felére csökkentették növekedésüket, lévén sokkal kevesebb pénzt forgathattak meg, a tartalék érintetlenül hevert a páncélszekrényekben. Ugyanakkor, ha esetleg valaki, aki hitelt vett fel tőlük és valamilyen okból nem fizetett egy ideig, akkor azon könnyűszerrel továbbléphettek, nem lehetett immár őket olyan könnyen zsarolni a fizetés megtagadásával, roppant nehezen mentek volna csődbe attól. Természetesen egy ország nem bank, nem függ olyan erősen a fizetéstől/nem fizetéstől. Bevételei biztonságosabbak. Ugyanakkor a pénzforgatásra egy ésszerű, gazdálkodó állam ugyanúgy képes. Tehát, ha kevesebbet tartalékolna, s az így felszabadított tőkét befektetné, akkor az által, bár idővel, de (ésszerű befektetések esetében) jelentős bevételekhez juthatna.

A másik, számomra több mint megdöbbentő várakozás, a mintegy 800-950 milliárd Forint értékű plusz bevétel, amire a kormány számít. Ennek forrása kérdéses, hivatalos úton alig történt rá utalás. Felettébb elgondolkoztató tehát, miképp szeretnének ehhez a plusz bevételhez hozzájutni. Az biztos, még ők is felettébb kétségesnek tartják, hiszen a bevételek terén híresen optimista MSZP nem volt hajlandó még kis részét sem beleszámolni a biztos(nak tartott) bevételek közé. A forrás tekintetében csak találgatni tudok, ám a feltételezéseim borúsabbnál borúsabbak. Egyrészt felmerült bennem a középréteget súlytó újabb adóformák bevezetése, ill. bizonyos már meglévők emelése. Gondolhatnák sokan privatizálni már gyakorlatilag nincs mit, elvégre, amit csak lehetett szinte azt pénzzé tették a „rendszerváltás” óta. Ebben sajnos az SZDSZ-t ismerve erősen kételkedem, mert ők képesek megtalálni olyan eladható ágakat, melyeknek eladására épeszű ember soha nem gondolna. Ilyeneknek gondolom a kórházak teljes privatizálását. Ez annyit jelentene, hogy a közkórházak lassan megszűnnek, az égvilágon mindenért igen sokat kell fizetni, még azt is beleszámítva, hogy a társadalombiztosítás finanszírozza bizonyos százalékát. Aztán felmerült bennem a Honvédség további épületeinek és területeinek privatizálása. Aki nem ismeri a Honvédséget, pusztán a hírek alapján szintén azt gondolná, ott sincs mit eladni. Ám a teljes működésképtelenségért cserébe eladhatnak még minden megmaradt gyakorlóteret, további laktanyákat és ami talán a leginkább kétségejtőbb a civil lakosság szempontjából, az óvóhelyek privatizálása. De a sor még nem ért véget. Sokat nézelődök az interneten, s bizony felmerült hazánkban egy szintén képtelen ötlet, amit előtte csak a legsötétebb világképpel rendelkező sci-fi könyvekben lehetett találni. Ez pedig nem más, mint a börtönök privatizálása… Nem lehet más, mint a maffiák melegágya, elvégre belegondolva, vajon milyen bevételekre tehetne szert egy börtön üzemeltetője törvényesen? Természetesen ott van a csekély állami hozzájárulás, amiből nemhogy hason nem lenne, de még a működési költségekre sem elég. Aztán a börtönmunka, ami a jelenlegi európai szinthez képest szintén nem kecsegtet érdemi bevételekkel. Még, ha a kiadási oldalt maximálisan leépítik és a börtönmunkát rabszolgamunkává alakítják át, akkor sem zárnak túlzottan pozitív mérleggel, a megtérülés sok évtizedre rúgna, ennél pedig akadnak sokkalta gyorsabb megtérülésű befektetések, tehát ezért nem venne senki börtönt. Marad tehát minden ami illegális…

Aztán van olyan gondolatom a plusz bevételekre, hogy a különböző engedélyekből (is) származhat. Engedélyek magánkórházakra, alapítványi iskolák megnyitására, magánpatikák nyitására.

Ezek tehát sötét gondolataim azzal kapcsolatban, miből szeretnének ilyen hatalmas plusz bevételekhez jutni.

Magyarországon már rettentő hosszú idő óta az állam felelőtlenül gazdálkodik. Folyamatos leépülés folyik, a tartalékok felélése, az ésszerű reformok elodázása. Ugyan vannak reformnak csúfolt intézkedések, mi több, a jelenlegi kormány nem riad vissza a jelentősebb lépésektől sem, de ezek nem a fejlődést szolgálják, hanem a leépülést, a tartalékok felélését, a problémák egyre nagyobb arányú fokozását (pl. adósságcsapda). Amit az országgal művelnek, az új adófajták bevezetése, a meglévők növelése, a szükséges támogatások leépítése, (ugyanakkor szükségtelenek növelése) olyasmi, „mintha véradásra szólítanának fel valakit, aki valójában vérátömlesztésre szorul”. Szétrombolják azokat az alapágakat, melyek egy ország naggyá válásához elengedhetetlen, ill. melyek érdekérvényesítése céljából feltétlenül szükségesek. Az első alatt olyan alapköveket értek, mint az oktatás, egészségügy, gazdasági intézmények, míg utóbbi alatt az olyanokat, mint igazságügy, hon/rendvédelmi szervek. Az állami hatalom mára szinte teljesen leépült, nem képes kellően erélyesen fellépni az ország és a magyarság érdekében (ha egyáltalán akarna). Kiskirályok uralkodnak mindenfelé, cégek, nagy hatalmú szervezetek formájában, gyakran külföldről vezérelve, vagy hazaárulók irányítása alatt.

Bizonyára akad olyan olvasó, akiben felvetődött, kritikázni nagyon jól tudok, de azzal nem haladunk előre. Ebben kétséget kizáróan igaza van. Ennek céljából igyekszem lehetséges megoldási utakat vázolni (bár akad már fentebb is, pl. a befektetés kapcsán).

A dologgal azonban több probléma akad. A nálam megszokott, személyi és közösségi szinten tárgyalt ötletcsomagok ugyan hasznosak, ám az állami gazdálkodással és államháztartással kapcsolatban csak az alapvető politikai, és gazdasági változások segítenek. Ezeket pedig nem lehetséges megvalósítani az állam az államban segítségével. Magát az országot kell alapvetően, központilag átalakítani, amit magával a központtal kellene kezdeni, elvégre a problémák egyik fő forrása maga az ország vezetése, a politikai élet. A Parlament, a benne szereplő pártokkal egyetemben (beleértve természetesen a kormányokat) teljesen alkalmatlan feladatára. Elsőként őket kell kiűzni a politikai életből, s helyettesíteni olyan erőkkel, melyek ésszerűen, az ország és a magyarság érdekében cselekednek.

Egy új párt kell, mely összetartó, erőskezű, hiteles személyek vezetik, nem populista és cseppet sem fél nagy dolgokba belefogni. Képes szembemenni, ha kell magánál nagyobb hatalmakkal, legyen szó óriáscégekről, az ország bankjairól. Hajlandó az alapoktól újjáépíteni mindazt, ami szükséges. Ilyenek alatt értem az egészségügy teljes átalakítását (akár MINDENT megváltoztatva benne), az oktatás megreformálását, az alkotmány átírását, minden létező törvény felülvizsgálatát, és, amennyiben szükséges sokuk eltörlését, megváltoztatását, újak meghozatalát. A támogatások rendszerének teljes átalakítását, az adórendszer igazságosabbá (talán nem a leginkább helyénvaló szó, értelmezésem szerint az egy szintre hozás elve szerint, azaz a gazdagok adóterheinek növelése) tételét vállalja.

Nem fél kegyetlenül fellépni bárkik ellen, akik az ország fejlődését, egységét veszélyeztetik. Ennek módja ugyan törvényes, ám az általa hozott törvények szerint, beleértve pl. a halálbüntetés bevezetését és rendszeres gyakorlását. Ha kell, akkor fegyveresen fellép, akár cégek ellen. Visszaveszi (akár pénzügyi úton) azokat, az egykor állami (köztulajdonban) lévő cégeket, intézményeket és minden más egyebet, melyeknek ajánlatos állami tulajdonban lenniük (értve ez alatt olyanokat, mint a közüzemi szolgáltatók, tömegközlekedés, a távközlés egy része, a szükséges hon/rendvédelmi épületek és területek), továbbá visszaszerez mindent, amit egykor felettébb gyanús körülmények között (pl. jelentősen áron alul) privatizáltak. Új cégeket alapít, befektetve, s ezzel segítve az ország fejlődését. Elnyomja a külföldi, főleg Európai Unión kívüli cégeket, s egyúttal segíti a hazaiakat. Hátráltatja mindazon elemeket, melyek az ország és társadalom számára károsak, beleértve a minőségen aluli termékektől kezdve a média cenzúrázásán át számtalan dolgot.

Minden befolyásával támogatja a határon túli magyarságot, beleértve az autonómia törekvéseket, gazdasági segítséget, továbbá az állampolgárság megkapásának megkönnyítését.

Végül, de nem utolsósorban pedig támogatja a környezetvédelmet, a bioélelmiszereket, a megújuló energiaforrásokat.

Mindezen cseppet sem barátságosan végrehajtott intézkedések, gyökeres átalakítások bizonyára elsőre sokak tetszését nem nyerik el. Azonban csakis erős kézzel, gyökeres átalakításokkal van remény az ország felvirágoztatására. Ugyanezeket, ugyan végre lehetne hajtani lassan, ám úgy, amennyiben ezek az irányelvek, még, ha kissé gyengítettebb formában is, a lassú átalakítás optimista becslés szerint venne igénybe legalább 50 évet. Azzal nem is számolva, aközben miképp változnak a körülmények, hiszen addigra más problémák, hátráltató tényezők merülhetnek fel. A fenti, agresszív és erőskézzel végrehajtott esetben 12-16 év valószínű elegendő lenne, tehát 3-4 kormányidőszak.

Az országot nem aszerint kell kormányozni, hogy mindenkinek jó legyen, mert az nem lehetséges. A világot, az országokat sosem teljes egésze vitte előre, hanem annak egy kis része, egy határozott, bátor csoport, egy keménymag, mely köré aztán csoportosultak a többiek. Nem szabad gyáva módon arra törekedni, hogy mindenki a csoport mögött álljon, mert az hiábavaló ábránd, mely sehová sem vezet.

Babilon5

* Forrás: Metro hírújság