Kisebbségek

A hivatalos adatok szerint Magyarországon alig élnek kisebbségek, ám inkább az alább következő, mára régi (2001.-es adatokat) érdemes számba venni:

„A Magyarországon élő nemzetiségek számaránya viszonylag alacsony a hivatalos népszámlálások szerint. A nemzetiségi szervezetek becslései a népszámlálás eredményénél magasabb számot mutatnak, amibe a származás figyelembevétele is közrejátszhat.

E becslések szerint Magyarországon 200-220 ezer német (37 511),

100-110 ezer szlovák (12 745), 80-90 ezer horvát (17 577), 25 ezer román (8730), 5000 szerb (2953), 5000 szlovén származású (2627) él. A lengyel kisebbség száma 10 ezer fő, a görögöké 3000, az örményeké 1500, a bolgároké mintegy 3000, a ruszinoké 6000, az ukránoké 2000 fő. Az anyanyelvvel nem rendelkező roma népesség számát a becslések 400-600 ezerre teszik (142 683). (Zárójelben az 1990. évi hivatalos népszámlálási adat az anyanyelv használatáról.”

Ebből egyértelműen kitűnik, hogy bizonyos kisebbségek létszáma 10 év alatt akár 4-6 szorosára is emelkedett… Ez véleményem szerint több, mint kétségbeejtő. Főleg, ha belevesszük azt, hogy mindeközben az ország népessége folyamatosan csökkent. Vagy azt, vajon mely csoportok nincsenek beleszámolva. Nem látom ugyanis sem a zsidók, sem a kínaiak, vagy afrikai népcsoportok adatait. Továbbá azt a cseppet sem kevésnek számító népességet, mely pusztán ideiglenesen, pár évnyi kikapcsolódásra, esetleg tanulás céljából van jelen. A fővárosiak jól tudják, számtalan külföldivel találkozni nap, mint nap. Más források alapján a Magyarországon élő zsidóság összlétszáma eléri a 250-300 ezret, akiknek majd 75-80%-a Budapesten él. Persze ezt jómagam optimista becslésnek tartom, nem tudom mi alapján jutottak erre a következtetésre.

A fenti adatokhoz hangsúlyozom hozzá kell vennünk, hogy azóta eltelt 5 év, s, ha 10 év alatt képesek voltak bizonyos népcsoportok akár 4X-esükre változni, akkor még optimista módon is számolhatunk hozzájuk még 50%-ot.

Hazánkban, ha valaki valamely kisebbséghez tartozónak vallja magát, akkor pusztán azzal bizonyos előjogokra tesz szert, értve ezalatt kisebbségi önkormányzatok alapítását és működtetését, nemzetiségi hírműsorok, programok szervezését, nemzetiségi iskolák alapítását, és sajnálatos módon bizonyos nagyobb értékű kedvezmények és támogatások megkapását.

Az sem kevésbé elgondolkodtató, hogy 2005-ös adatok szerint az országban kb. 60 ezer, hivatalosan foglalkoztatott külföldi munkavállaló volt jelen, miközben számtalan magyar ember maradt munka nélkül… Akárcsak az, hogy a kisebbségeknek juttatott előjogok végett, náluk (leszámítva a cigányságot) sokszor alacsonyabb a munkanélküliségi ráta, mint az országos.

Azzal mindenki tisztában van, hogy lassan elfogyunk, ám a fentiek alapján azt kell mondanom nem is olyan lassan. A kétségbeejtő helyzeten csak a kormányok által lenne lehetőség változtatni.

Sokszor hallani/olvasni olyan véleményeket, hogy ideje lenne kiűznünk az idegeneket. Vannak, akik ennél is tovább mennek, szabadcsapatok alakulnak már évek óta országszerte, főleg fanatikus fiatalok alkotta szabadcsapatok, melyeknek fő tevékenysége annyiban merül ki, hogy egymást buzdítva sokszor az utcákat járva elkapnak egy-egy külföldit, s túlerővel összeverik. Az ilyen szabadcsapatoknak úgy vélem több a kára, mint a haszna a legtöbb esetben. A megoldást ilyen alacsony szinten lehetetlen megvalósítani, ráadásul csak gyáva és gyűlöletkeltő cselekmények. Általános esetekben tehát cseppet sem hasznos, ám teszem azt, ha Gödöllőre ellátogatnának, sikeresen ellenpárt nyújthatnának az ottani, a várost félelemben tartó cigányságnak...

A megoldást felsőbb, s kevésbé véres módon kellene rendezni, persze vannak olyan esetek, mikor a finomabb módszerek nem használnak. Ezalatt értem például az olaszliszkai vérengzők elleni fellépést, ahol semmi finomkodás nem lenne megengedhető véleményem szerint, mi több az ilyen esetekben hiányolom talán leginkább a halálbüntetést.

A megoldás véleményem szerint kettős, s csak állami szinten valósítható meg.

Elsőként a kisebbségeket eddig megillető előjogok nagy részének megszüntetése, ill. az újonnan jöttek dolgának megnehezítése, értve ezalatt a nem magyar személyek nehezített állampolgársághoz jutását, a külföldi munkavállalók hátsó sorba tételét (elsőként a magyarok jussanak munkához) és egyéb hasonlókat.

A másik része természetesen a magyarság támogatása, ami által idővel több gyermek születik, ezáltal idővel jobb helyzetbe jutunk.

Ideje, hogy végre miénk legyen az ország, a magyarság legyen a kivételezett, nem az idegenek. Elég volt abból, hogy saját országunkban nyomnak el minket! Ami nálunk folyik az még az Európai Unióban is példátlan, hogy csak egyet mondjak, tudtommal nincs még egy ország a kontinensen, ahol lenne hivatalos rabbiképzés… Eleget tűrtünk, s bár béketűrő a magyar, egyszer betelik a pohár. Ha nem jön el a változás egy-két évtizeden belül, akkor a békésebb megoldásra már esély sem lesz, s bár, ha megérem, akkor nem félnék cselekedni, de ez a kis ország már túl sokszor dőlt romba, túl sokat szenvedett, amit nem kellene újabbakkal tetézni. Ám a lassú vergődésnél, lassú halálnál minden jobb.

Babilon5