Menekítés

A cím láttán bizonyára sokan nem tudják, vajon mire is gondoljanak, s ez még annak leírását követően is úgy vélem magyarázatra szorul.

A téma ugyanis nem más, mint az állami nevelőintézetekben lévő fiatalok kimenekítése. Bizonyára van, akiben felvetődött, hogy miért menekítés, miért nem öröke fogadás és más hasonlók?  Erre azt kell válaszolnom, azért, mert ott sokan veszélyben vannak, s ezért, minél gyorsabban ki kell menekíteni őket.

Jómagam voltam bent annakidején egy rövid ideig, így vannak bizonyos tapasztalataim. Persze nem egy amolyan „klasszikusban” mely a legtöbbek gondolataiban él, mikor „árvaházra”, vagy intézetre gondol. Van ugyanis egy bizonyos ideiglenes, s az ott lévők arra várnak, a későbbiekben hová kerülnek.

Sajnálatosan a többség korántsem azért került oda be, amiért jómagam, azaz a szülők, vagy gondozók elvesztése miatt. A legtöbben (a 14. évesnél idősebbek közül) valamely bűncselekmény, vagy több bűncselekmény miatt. Kicsit túlzás lenne azt mondani, ez már a bőrszínből látható, de azért jellemző szín a barna…

Magával az intézettel nekem legalábbis nem volt gondom. A szállás akár egy átlagos kollégium, az étel talán még jobb is, a felügyelők összességében egész kedvesek. Persze ez már régebben volt, hogy most mi a helyzet, azt nem tudom.

Ami tehát igazán gondot jelent, az a társaság. Ugyanis, bár sokan, csak magukat okolhatják oda kerülésükért, azért akadnak olyanok is, akik csak a körülmények áldozatai. Nem mindenki elég érett és rendelkezik kemény akaraterővel ahhoz, hogy ne tudják belehúzni a bajba, s nem mindenki elég erős ahhoz, hogy ne eshessen bántódása. Ezért vannak odabent sokan veszélyben.

Akadnak köztük olyan magyar gyerekek, akik elvesztették szüleiket, s pótszülőket szeretnének. Rajtuk pedig nem csupán azért kell segíteni, mert sorsuk ezáltal nehéz, hanem azért is, mert így ki lehet őket menteni a veszélyből, mely rájuk leselkedik. Akadnak tisztes házaspárok, akiknek nem lehet saját gyermekük, pedig szeretnének. Főleg őket kérem, hogy gondoljanak erre a lehetőségre, elvégre így azon túl, hogy teljesül vágyuk, egyúttal segítenek is valakin, vagy akár valakiken.

Továbbá, bár ritkán, de az is előfordul, hogy egy tisztes magyar családtól azért veszik el gyermekeiket, mert az ellenünk dolgozó Parlament miatt nem képesek nekik biztosítani a megfelelő körülményeket. Rajtuk is segíteni kell, lehetőleg még akkor, mielőtt megtörténne egy ilyen katasztrófa. Sokaknak nyugodt a lelkiismerete, ha felajánlanak pár nélkülözhető játékot, ruhát, vagy egy kis pénzt a nehéz helyzetben lévő családoknak. Azonban fel kell hívnom rá a figyelmet, azokat mások osztják el, s nem egészen úgy, ahogy többen gondolják. Lehet, épp csak valami látszatsegítséget kap egy magyar család, miközben az elvileg nehéz helyzetben lévő (közben arany ékszerekkel rohangáló), ingyenesen kapott házban élő cigánycsaládhoz jut az adományok többsége. Ezért úgy vélem, hasznosabb az, ha az elosztás személyesen folyik, továbbá jobb érzés.

Segítsünk egymáson!

Babilon5