Népességfogyás

A www.hunhir.hu oldalon található egy topic ezzel a kérdéssel kapcsolatban, s ez inspirált, hogy írjak egy cikket a témával kapcsolatban.

Az elemzésre nem kívánok túl sok szót vesztegetni, az okokkal sokan tisztában vannak.

Egyik fő oka, hogy a szülők manapság nem mernek gyereket vállalni. Egyrészt azért, mert a többség anyagi lehetőségei igencsak korlátozottak, másrészt a munka is jelentős ok. Az anyagi lehetőségek korlátozottságában az állam jelentős segítséget tudna nyújtani, de nem teszi, s ez számomra legalábbis nehezen érthető, még annak dacára is, hogy vannak sejtéseim az okokról. A munkával kapcsolatban már kevesebb segítséget lenne képes nyújtani, nem mintha lenne észrevehető igyekezete ezen a téren. A munkaadók nem kedvelik, ha nőnemű dolgozóik gyermeket vállalnak. Ez megnyilvánulhat elbocsátásban, vagy a munkába való visszatérés után tapasztalható alacsonyabb pozícióba helyezésben. Aztán sokak a karriert fontosabbnak tartják gyerekvállalásnál. Mások előbb biztosítani szeretnék a megfelelő körülményeket. Nem véletlenül lehet hallani olyan statisztikákról, hogy egyre feljebb tolódik az a korosztály, ahol az emberek gyereket mernek vállalni.

Nem tudom, vajon rajtam kívül tűnik-e még valaki számára különösnek az a tény, mely szerint a fejlettnek mondott világban messze elmarad a születések száma a fejletlennek mondott világéhoz képest (természetesen népességarányosan). Tehát pont ott mernek több gyereket vállalni, ahol nehezebben engedhetik meg maguknak, elvileg…

Az alacsony születési számokhoz még bizonyára hozzájárul az abortuszok száma.

A legújabb adatközlés szerint a népességfogyás lassuló ütemet mutat, de vajon milyen áron? A következő adatok a Metro újságból származnak:

„Az év első kilenc hónapjában lényegesen mérséklődött a népességfogyás üteme: a születések száma lassan, de folyamatosan emelkedett, a halálozásoké jelentős mértékben csökkent az elmúlt évhez viszonyítva, a népesség becsült lélekszáma szeptember végén 10 millió 68 ezer volt- derül ki a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatójából. Az előzetes adatok szerint 2006 első kilenc hónapjában 74985 gyermek született, 97543 lakos hunyt el, 37074 házasságkötés történt.”

Mielőtt még túl lépnék az elemzésen, úgy vélem nem árt leszögezni még valamit a születésekkel kapcsolatban. (Megint rasszistának leszek bélyegezve, bár nem mintha zavarna.) A cigányság lélekszáma ugyanis folyamatosan növekvő tendenciákat mutat. Tehát a születések számából ez bizonyára jelentős részt tesz ki. Náluk egyáltalán nem mondható ritkaságnak a 6 vagy több gyerek. Ezt több okból is megengedhetik maguknak. A legfőbb természetesen az állam cinkossága. A gyerekek után ugyanis nagy összegű támogatásokban és kedvezményekben részesülnek, továbbá bőrszínükből eredően, legyen bármily rossz néhányuk helyzete, onnan mindig kiemelik őket, legyen szó akár magas összegű számlákról, vagy egyenesen lakás biztosításáról.  Ez az igencsak látványos előnnyújtás (erős pozitív diszkrimináció) kihat a gyermekek számára is. Aztán hozzávehetjük még azt, hogy sokuknak nincs munkahelye, így az onnan esetlegesen eredő hátrányokat sokuk nem szenvedi el.

Persze a nekik juttatott kedvezményekkel és támogatásokkal a többséget juttatja hátrányos helyzetbe az állam, így a magyarság lélekszáma évek óta jelentősebben akad, mintsem azt bármely (engedélyezett) statisztika jellemezni tudná.

Mivel ez a cikk célját tekintve inkább a probléma megoldásának lehetőségeit feszegeti, így rátérnék az ezirányú javaslatokra. Ezek nagyrészt a pénzügyi oldalról közelítik meg a problémát, elvégre úgy vélem ez mindennek az alapja, mely vázolásra került. Ha egy családnak megvan az anyagi háttere a gyerekvállaláshoz, és a család fenntartásához, akkor az idővel megoldhatja a népességfogyás problémáját. Amennyiben pedig sikerül megszüntetni az ebből eredő ördögi kört (egyre kevesebb dolgozó, egyre több eltartott, ami ismét kevesebb dolgozót eredményez), akkor Magyarország, a nép (és nem a Parlament) erőfeszítései által elindulhat a gyarapodás ösvényén, melyről sajnos már régen letért.

Mivel az állam segítségére, a Parlamentben lévő pártok folytán nem számíthatunk, így nem marad más lehetőség, mint az önállóság, egy fajtája. Egymáson kell segítenünk. Ez kétségtelenül nehéz feladat. Nagymértékű összetartás szükséges hozzá, egyszersmind koordináció.

Sok apró (ám hasznos) trükk előfordul több háztartásban. Ezek leginkább a spórolást célozzák meg. Ilyenek például a húsok előbb húslevesként, majd valami második ételként való elkészítése, vagy a kis, már alig használható szappandarabok összegyúrása egy egésszé. Akiknél több gyermek van a házban megszokott, hogy az idősebb testvérek az ifjabbakra hagyományozzák bizonyos tárgyaikat (néhány tankönyv, ruházati cikk).

Ám ezek ténylegesen csak apró, hasznos trükkök, ezzel egy család nem kerül sokkal jobb helyzetbe, teszem azt nem fog merni több utódot felvállalni. Ezért kell segítség más forrásból (is). Olyan területeket kell leginkább megcélozni, melyek hasznosak ugyan, ám az esélyi lehetőség a legtöbbeknél alacsony. Ilyen többek között a lakások hőszigetelése, vagy a megújuló energiaforrások hosszabb távon jelentősen megtérülő felhasználása. A jelentős beruházási költségek miatt leginkább csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak, s spórolnak így még többet, amúgy sem kicsi vagyonukhoz. Alapvetően megváltozna a helyzet, ha egy szervezet mindezt megelőlegezné, s csak a megspórolt számladíjak valahányad részét (teszem azt: felét) kérné el rendszeresen utólag, míg össze nem jön a beruházás költsége.

Térjünk rá a vásárlásra, mely szintén jelentős összegekkel terheli egy átlagos háztartás költségvetését. A vásárlásban ugyebár sok a buktatót rejt magában. Most nem szeretnék kitérni azokra az átverésekre, melyek jellemzik, ez a probléma már több írásomban felbukkant és elemzésre került. Csak egyetlen részére térnék ki: mégpedig a többet vesz, kevesebbet fizet esetére. Mindenki tisztában van ennek igazságtartalmával. A dologgal főként az a baj, hogy a többség nem engedheti meg magának, hogy többet vegyen és ezáltal a gyakorlatban olcsóbban juthasson hozzá. A megoldás igen egyszerű, pusztán összefogás kérdése. Néhány személy összegyűjti a vásárlásra szánt összeget, majd bevásárolnak. Természetesen a többet, kevesebbért alapon. Egy így lefolytatott bevásárlás megtakarítással jár a résztvevők számára. Mindig a kisemberről húzzák le a legtöbb bőrt, ezért kell, hogy együtt nagyok legyünk, s így nehezebben használhassanak ki bennünket!

Részben eltérve a pénzügyi jelegű javaslatoktól, következzenek azok, melyek a személyek egymáson való közvetlen segítségét célozzák meg.

Sok dolgozó szülő, a munkából eredő időhiány folytán nem tud elég időt szakítani gyermekeire. Nem mindenhol élnek már a nagyszülők, vagy betegességük folytán nem mindig tudnak vigyázni a gyerekekre ilyen esetekben. Ám mindig vannak olyanok, akik el tudnák látni e tisztséget. Egy épp gyermekeivel foglalkozó anyuka tudna vigyázni teszem azt a szomszéd gyerekére is, amíg az dolgozik. Különösebb megterhelést nem jelentene, s a közösbe beadott pénzből az étkezés is olcsóbban jönne ki, mint, ha minden gyerekre külön-külön kellene főzni (+mosogatni + stb…). Mégis ritkán találkozni efféle megoldással. Másik, néha előforduló megoldás (a nagyszülők hiánya esetén) egy másik, amúgy magányos, de gyermekeket kedvelő idős házaspárnál, vagy egyedül élő idős embernél elhelyezni olykor a gyerekeket, ha a szükség úgy kívánja. Mindez elsősorban társadalmi hasznot jelent. Az indoklás nem túl nehézkes. Mert ugyebár az amúgy mindennapjait magányosan tengető idős embernek inkább örömet szerzünk azzal, ha vigyázhat egy gyerekre. Másrészt a gyermek nem marad felügyelet és ezzel együtt nevelés nélkül. Egyik fél sem lesz magányos, kölcsönösen segíthetik egymást. Egy amúgy is épp gyermekeivel foglalkozó anyuka feltehetőleg úgyis szereti a gyerekeket, szeret velük foglalkozni, így neki is valószínű öröme telik benne. Ezzel egyidejűleg, ha a felügyelete alá helyezett gyerek idősebb, a felügyelő gyerekei pedig fiatalabbak, akkor (főleg segítség által) elleshet bizonyos fortélyokat, szert tehet tapasztalatokra, melyek a jövőben nagy segítségére lehetnek, mikor ő kerül a szülői szerepbe.

Amint tehát láthatjuk, az efféle megoldásoknak számtalan előnye lehet mindenki számára, s felettébb kevés hátránya. Persze a pótszülők megválasztása nagy körültekintést igényel. Ráadásul nincsenek hátrányos pénzügyi vonzatai a dolognak.

Vegyünk másik esetet: kirándulás. Kellemes időtöltés, a fiatalok különösen igénylik. Ráadásul egy családi kirándulás erősíti a szálakat annak tagjai között. Most nem valami méregdrága külföldi útról beszélek, hanem csak valami hétvégi útról a városon kívülre egy piknik kapcsán, vagy akár egy bográcsozásért. Ekkor is meg lehet tenni, hogy egy kis összefogással jobbá és mellesleg olcsóbbá tegyük azt. Nem mindenkinek van például autója. Egy ilyennel bíró család azonban felajánlhatja egy másiknak, hogy menjenek együtt. Ezzel természetesen örömet okoznak, hisz autó nélkül nehezebben lehet ezt megoldani. Plusz fáradságot, vagy költséget nem nagyon jelent, sőt, ha többen dobják össze a bográcsozás árát, még mindenki jobban is jön ki belőle. Ráadásul a gyerekek játszhatnak is egymással, a két család jól elbeszélgethet.

Ezen két ötlet egyik alapja a felmérés, melyet az egyik általam felügyelt oldalon folyik. A szavazásból egyértelműen kitűnik, hogy a látogatók közül sokak lelki problémájának forrása nem más, mint az egyedüllét. Elsősorban fiatalok, így azt kell mondjam, ebből a szempontból is különösen veszélyeztetett korosztály.

Mindezek olyan dolgok, melyek manapság ritkák, s ez az összefogás hiányának következménye. Együtt jobbak, erősebbek vagyunk, ezt hirdeti a weboldal is. Fel kell ismerni, hogy, ha egymáson segítünk, az gyakran nem is jár semmiféle fáradsággal, mégis sokat használ a résztvevők számára.

Egységben az erő!

Babilon5