Helyzetjelentés Pestről

Ezen hét csütörtök és péntek napjait Bp.-en töltöttem Raptorral közösen. Mint az nálam megszokott egy kissé nehezen sikerült kezdetben a tájékozódás. Viszont aztán összetalálkoztunk ismerőseimmel. Mindenképpen tanulságos volt az út.

Az egésznek az alapcélja a kellemes beszélgetéseken és találkozásokon túl az is volt, hogy meggyőződhessünk személyesen a valós helyzetről, összegzésre kerüljenek az eddig történt események. A médiákból szedett információk nem a legtökéletesebbek, mert még kedvenc hírportáljaim sem teljesen objektívek. Nem maradt tehát más, személyesen kellett meggyőződni mindenről.

Elsőként eloszlatnék, egy az Interneten keringett dezinformációt. Magyarországon összesen 6 rendőrségi helikopter van, ebből csak 2 újabb típusú, a másik 4 műszaki állapota legalábbis kétséges. Ebből eredően nem keringhetett sehol 12 rendőrségi helikopter. A téves információk okozója lehet a különböző médiák helikopterei, melyek valószínűleg jelen lehettek bárhol, és amiből több akad, mint rendőrségi és honvédségi helikopterből összesen.

A rendőrségi készültség mindenhol magas, gyakorlatilag az egész város rendőrökkel van tele. (Talán a híresen rossz pesti közbiztonság is javul egy kicsit ezáltal.) Legutoljára talán a szeged közelében megrendezett rendőrnapon láttam ennyi egyenruhást, vagy még ott sem. Az elvileges műveleti területen 2 buszt láttunk, darabonként maximum 40 ülőhellyel rendelkeztek, továbbá úgy 9-12 rendőrautót. Az ott jelenlévő rendőri erők számában csak becslésekbe tudok ennek ellenére is bocsátkozni, ám számomra úgy tűnt, hogy a létszám magasabb, mint a járművek normál befogadóképessége. A járőrözés folyamatos volt a kordonokon belül, olykor csak 2 egyenruhással egy csapatban, de látni lehetett 10 fős csapatokat is. A járművek sem voltak lakatlanok, feltételezem a széltől kissé védendő húzódott be néhány közeg. Valahogy – nem tudom helyesen-e – az a gondolat merült fel bennem, hogy nincsen valódi szállásuk, hanem a buszok lehetnek például azok. Bár természetesen az is elképzelhető, hogy csak elegendő lakóhely nincs számukra. Bár vacsoraidő körül jártunk arra sem étkező, sem egy meleg teát ivó rendőrt nem láttam. Ennek fényében hajlamos vagyok hinni azon híreszteléseknek, melyek szerint az ellátás finoman szólva is minőségen aluli… (Netán épp nincs, elvégre az költséghatékony, amivel a „liberálisok” olyannyira szeretnek dobálódzni…) Láttuk a feltúrt földet, mely elvileg azért áll úgy, mert a műveleti területté nyilvánítás előtt valahol ott álltak az illemhelyek és szennyeződött a talaj. Van egy olyan érzésem, a fővárosi SZDSZ-es képviselők nem láttak közelről még ilyen célra kirakott hordozható WC-ket, mert akkor valószínűleg tudnák, hogy azok felettébb nehezen engedik ki tartalmukat a földre…

A kordonon kívül olyan 20-25 fős gyülekezettel is találkoztunk, valami kisebb tüntetési kezdeményezésnek tűnt. Szomorúan gondoltam rá, vajon mire jó ez a szétdarabolódás?

Aztán tovább folytattuk körutunkat, megnéztük az MTV Székházat is. Kissé furcsálltam, az vajon miért nem műveleti terület? Ugyanis, míg a Parlament környékén egyetlen rohamkocsit sem láttam, addig ott legalább egy tucatot, ha nem többet. Más rendőrségi járművekből is több akadt. Bár járőrözőkből kissé kevesebbet lehetett látni. Felmerült bennünk, hogy bizonyosan még egy ostromtól félhet a karhatalom, különben nem állomásoztatna ott akkora erőt. Bár a szovjet emlékmű is kordonnal volt körbevéve, de ott nem látunk rendőrt, bár, az tény, a környéken, a kordonokon kívül 2 járőrpárossal találkoztunk. Valószínűleg akadt több is. Mint megtudtuk, az USA nagykövetsége arrafelé található, tehát jó rálátásuk nyílhatott a megrongált szovjet emlékműre (melyet már hivatalosan régen el kellett volna bontani, ehelyett felújították). Kíváncsi vagyok mit szolnak a nagykövetség dolgozói a kilátáshoz…

Sokfelé jártunk még, de rátérnék a Batthyány-örökmécses környékére. Ahogy közeledtünk, láttunk egy 6-7 fős rendőrcsoportot. Fan felhívta rá a figyelmünket, hogy egyiküknek arcát akkor is maszk takarta. Szó, ami szó, ez furcsa. Tovább közeledve a határőrség autóiba botlottunk. Ekkor tűnt fel igazán, hogy valóban, aznap elég sok határőrségi autót láttunk. Végül is karhatalmi szerv… Még közelebb felfigyeltem egy nagyobb rendőrségi autóra, tetején cseppet sem elrejtve egy igencsak modern kamera figyelte az eseményeket, bár valószínűbb inkább a résztvevők személyazonosságának megállapításában volt nagyobb szerepe… Inkább csak rendőrségi és határőr járműveket lehetett látni, mint magukat az egyenruhásokat, legalábbis magán a téren, ellenben a környékbeli utcákon ennek fordítottja volt igaz. Mégis, ennyi egyenruhás dacára egyszer sem igazoltattak egész Pesten tartózkodásunk alatt. Ezt nem tudom, vajon miképp értékeljem. Elvégre ott volt a kamera, azzal lehet azonosítani, ha nagyon akarnak. Néha az események furcsán hozzák magukat, miközben ezen irományt gépelem épp a Kárpátia zenekar egyik albumát hallgatom és a következő rész jött pont itt: …”Vér festi be majd testemet, hogyha egyszer elővesztek, ha elővesztek.”…  Ki tudja, mit hoz a jövő, lehet ez épp egy jel, melyet az élet ritka pillanataiban lehet érzékelni, ami kivetíti a jövőt.

Azonban kissé elkalandoztam. Végre megérkeztünk a helyszínre. Alig voltunk néhányan, talán 100-an, bár nem vagyok a legjobb becslő. Éppen egy ember zenélt a színpadnak kijelölt helyen. Előtte még nem hallottam azt a nótát, elég újnak tűnt, elvégre a közelmúlt eseményeiről szólt. Mikoron végzett bejelentette, hogy másokkal közösen megszerkesztenek egy albumot hasonló nótákból. Nem sokkal utána egy idősebb férfi beszélt. Elmondott sok mindent. Akkor tudtam meg, hogy a „műveleti területen” a föld feltúrására 24-25 millió forintot adtak ki. Erre bizony nem sajnálták a pénzt, miközben 5 hajléktalan hűlt ki, azaz halt meg a közelmúltban. Mesélt azokról a személyekről, akik a forradalom szószólóiként tüntetik fel magukat, miközben mégsem azok. Kommentálta a jövőben elkövetkezendő egyik intézkedést, mely szerint 9000 kórházi ágyat szeretnének megszüntetni. Elmesélte egy személyes tapasztalatát, azt, mikor a feleségének nagymamája pont a kórházi ágyak hiánya miatt halt meg, ezelőtt sok évvel, amikor pedig még jóval több kórházi ágy volt az országban… Köszönetet mondott továbbá a rendőrségnek, amiért elvitték a „karámot” a helyszínről. Ugyanakkor jogosan elítélte a rendőrségi vezetőket, amiért előtte (is) eljátszotta többük a becsületét. A tiszti becsületszó úgy látszik manapság keveseknek jelent valamit. Ugyanakkor együttérzését fejezte ki a szintén hidegben álló rendőrök felé, az indulás előtt. (Vajon ez a két tábor, tüntetők és rendőrük, egyforma, kizsákmányolt rabszolgák, semmibe vett közösségek, miért nem közösen lépnek fel az elnyomók ellen?) Magunk is tapasztaltuk a hideget, jómagam annyira fáztam, hogy kénytelen voltam meginni egy forró teát, ott a helyszínen. Már régebben is hallottam a híreszteléseket az árusokról. Akkor meg is győződhettem róla. Bár Raptor fizetett, de amikor megtudtam, hogy azért a 2-3 dl teáért 200 Ft-ot kértek el, eléggé megrökönyödtem… Még kis haszonnal is legalább fele annyiért lehetett volna árulni, ha egyáltalán egy kicsit baráti az árus…

Az előadások egyik szünetében arról beszélgettünk, hogy milyen is a társaság. A többség idősebb ember volt (25 év feletti). Volt egy idős bácsi, lehetett legalább 65 éves. Egymaga volt, baráti társaság nélkül, kezében egy zászlóval. Fan szerint ő volt egyike azoknak, akit nem rettent el semmi, aki teljesen egyedül is részt vesz, pusztán azért, mert úgy érzi, ez a helyes, nem azért, mert egy társasággal biztonságban érzi magát, netán azért, amiért néhány fiatal, mert pusztán „buli” van. Teljesen egyedül érkezve is rendíthetetlenül. Igazat kellett adnom ennek az észrevételnek. Egy fiatalabb lány is társaság nélkül érkezett, hasonlóan idősebb társához. Alig 100 ember az ország vezetésével, az álnok politikával szemben, békésen. Bár önmagamat a radikálisabb irányhoz tartozónak tekintem, az a békés tüntetés, a maroknyi kitartó ember, az előadások olyan érzéssel töltöttek el, hogy ez legalább annyira igaz, mint egy ostrom, vagy bármi más. Ott voltunk egy maroknyi, fázó csoportban, amely mindennel dacolva képviselte azt, amiben hisz. A tömeg vonzza a tömeget, de aki anélkül is jelen van, az az igazán kitartó.

Mielőtt még elindultunk erre az egész körútra, Fan megkérdezte biztos vagyok-e benne, hogy menjek. Semmit nem válaszoltam: hallgatás beleegyezés. Amint pedig odaértünk a tüntetéshez, életemben talán először igazán szabadnak éreztem magam. Kamera, rendőrök, a nevem mellett valószínűleg már szereplő rovátka dacára. Mindezt felvállaltam a megjelenéssel, mint minden jelenlévő, de a szabadság érzése kárpótolt mindezért. Később elgondolkoztam ezen az egészen és bocsássa meg az olvasó, de egyik kedvenc filmemből származó részlettel hozakodok elő:  „Az önálló mérlegelés az ember egyetlen igazi szabadsága.”. Tudtam nincs visszaút, ha egyszer odamegyek. Azonban, azért az egyetlen óráért, azért, hogy végre egyszer szabadnak éreztem magam, ez az ár talán nem is olyan sok.

Egy ember miközben ott álltunk megkérdezte, hogy annak a kutyának, mely akkor is épp ott szaladgált (mint már napok óta), van-e gazdája? Sajnos erre nem tudtam mondani sokat, csak azt feleltem, mi Hódmezővásárhelyről jöttünk épp aznap, így nem tudhatjuk. Nem tudom, Raptoron és rajtam kívül hány vidéki lehetett még aznap esete ott?

Mikor a központilag megadott befejezési időpont elérkezett, a Himnusz után távoztunk, sokkal inkább felszabadultan, mint mielőtt megérkeztünk.

Még nagyon sok helyen jártunk, ám egy hely az, ami nagyon megmaradt bennem. Ahol elkötésre került a tank, és mint megtudtuk, ott volt annakidején az SZDSZ választási sátra. Akkorról maradhattak meg a táblák, okt. 23.-áig: Budapest szabad, liberális város. (Mikor arra jártunk már nem voltak ott, nem kell nagy fantázia miért...) Nem mintha ez megállította volna a rendőrrohamot, vagy elrettentette volna a „liberálisokat” a gyülekezési jog korlátozásától, terek életveszélyessé nyilvánításától, vagy a traktorral behajtani tilos táblák kirakatásától… Erősen kitűnik belőle, hogy a liberális szabad azzal egyenlő, hogy a magukat liberálisnak hazudóknak mindent szabad.

Sajnos, mivel ebben az újkapitalista világban a pénz beszél, nem maradhattunk többet, pedig a mai (szombati) napot és estét is szívesen ott töltöttem volna, ha pénztárcám engedi nem jövünk el már pénteken…

Addig is, míg újra lehetőségünk nyílik megreszkírozni egy újabb utat, csak azt tudom mondani: tartsunk ki, bárhol is éljünk ebben a kis országban, és ne hagyjuk, hogy az álnok háttérhatalom győzedelmeskedjen felettünk!

Babilon5

Köszönetet szeretnék mondani Fan-nak, aki nélkül a csütörtöki nap nem lett volna az, ami. Köszönet a jó társaságért és a két vidéki ember körbevezetéséért.

Köszönet Krisztiánnak a jó társaságért.

Köszönet azoknak, akik a felszólalásokkal és a zenével tartalmas estét nyújtottak.

Végül, de messze nem utolsó sorban pedig köszönet annak a maroknyi embernek, aki jelen volt a tüntetésen – dacára a körülményeknek – és akikkel együtt ott lehettünk.