Változott bármi is?

Már hosszú ideje gondolkozom rajta, vajon mi változhatott a rendszerváltással? Sajnos azt kell mondanom, bárhogy is keresem, alig találok valamit, az sem épp pozitívum. A cikk azért most kerül megírásra, mert a közelmúltban volt egy meghatározó élményem, melynek következtében ismét elgondolkodtam rajta.

Az esemény nem volt más, mint az Emlékpontban tett körút egy vezetővel. Már jó ideje áll, régen megnyitották, előtte mégsem mentem el, mert hallgattam azokra, akik megélték azt az időt, akik ott voltak 56.-ban. Én nem lehettem ott, hisz még meg sem születtem akkor. Ezért úgy véltem, bölcsebb az idősekre hallgatni, akik közül többen azt állították, nem megfelelő hely az.

Nos, azt kell mondanom így utólag valamennyire igazuk volt. Nem is az ott látható termek fogtak meg, vagy a videók, hanem a kommentár, melyet a vezető fűzött hozzá. Mondatok, mondatfoszlányok derengtek fel bennem, este, mikor aludni próbáltam.

Volt egy esemény, melyről így konkrétan nem tudtam. Egy ember 86. okt. 23.-án kitűzött egy nemzeti színű karszalagot, s ezért lecsukták 3 évre. Erre szinte azonnal eszembe jutott pár momentum a mostani időkből. A jelenleg folyó események során a karhatalom azokra vadászik, akik nemzeti jelképeket használnak, legyen az akár zászló, akár egy póló. Az egyetemisták tüntetéséről szabályosan kitiltották. Vajon változott valami a bizonyos 86.-os esemény óta? Most is előzetesben lehet kerülni, pusztán ezért.

Aztán ott volt a másik, az 56.-os kivégzettek és elhurcoltak. Itt is egy foszlány ragadt meg: „mindezt törvényesen csinálták.”. Mármint ugye az akkori törvényeknek megfelelően. A mostani törvényeknek megfelelően szintén előzetesbe helyezik a tüntetőket, elítélik a bíróságok, mindezt törvényesen. A kormány új intézkedésekről dönt, manapság már bűnös mindenki, aki akár csak akár a háttérből ért egyet a tüntetéssel.

Másik foszlány volt: „nagy karrierlehetőség volt ez akkor, beállhattak rendőrnek és összeverhették az ártatlanokat.”. Bizony, talán manapság is keresik az ilyeneket?

A régi időkben azt hirdették Magyarországot az oroszok felszabadították, örvendezni kellett ennek. Manapság azt hirdetik a rendszerváltás dicsőséges, jó, felszabadított. Immár olyan világ van, ahol a nép parancsol. Régen ez, hogy is volt? Óh, persze a hatalom a dolgozó nép kezében van… Nekem úgy tűnik, ez ugyanúgy nem igaz manapság, mint akkor.

Aztán a terménybeszolgáltatás, ahol a plakátokon mosolygó embereket ábrázoltak. Mintha legalábbis öröm lett volna a terménybeszolgáltatás. Manapság hasonló játszódik le az adóhivatallal kapcsolatban, vagy a szépen mosolygó emberekkel készített kampányfilmekkel, a reklámokban, ahol a mérgező termékeket próbálják jó színben feltüntetni. A fejadagok is meglepően hasonlítanak a mai világhoz, ahol a kisember kevéske pénzéből majdhogynem csak azon a szinten képes megélni. No meg eleve az alapkő, mivel a mezőgazdaságot igyekeznek szétrombolni, csak épp most nem a nehézipar, hanem a szolgáltatások felé…

Néztem a képeket, az orosz „realizmus” jegyében készültek. Jól táplált, jól élő emberek, jókedvűen. Igaz, közben éheztek, nélkülöztek, szenvedtek, de a „realizmus” ezen nagyvonalúan átlépett. Van egy olyan gondolatom, a vezetők gondolata talán a következő lehetett: „Dübörög a gazdaság!”. Mikor leültem, még nem gondoltam, hogy ilyen sok és ennyire kísérteties lesz a hasonlóság.

Egy biztos, az említett körút legalább a kommentárok és az összegzés miatt hasznos volt, ha maga a kiállítás miatt nem is annyira.

Aztán ott van egy másik esemény, nem az említett helyszín kapcsán, hanem máshonnan. Egy hozzászóló szerint 56.- ÁVH 06.-NBH. Akkor azt válaszoltam, a Miniszterelnöki Hivatal alá tartozik egy hosszabb út végén. Ez igaz is, de aztán összekapcsoltam egy olvasmányommal, mely a KGB-ről szólt. Ott sem értett egyet mindenki a központi utasításokkal, ám azokat gyorsan eltüntették a szervezetből, megtisztították tőlük, hogy a KGB úgy ugráljon, ahogy a vezetők fütyülnek. Talán manapság sem más a helyzet?

Ugyanez igaz lehet a rendőrségre, mert hisz a hatalom nem szereti sosem, ha szervei nem engedelmeskednek kérdés nélkül, örömmel kegyetlen parancsainak.

Vannak azonban más dolgok, melyek talán reménnyel töltenek el. Egy mondatfoszlány az Emlékpontból. „Akkoriban nem volt a magyarság olyan, mint manapság. Nem tűrte az elnyomást.” Ez a Fehérgárdával kapcsolatban hangzott el. Talán ez a mai helyzetre megállja a helyét? Mert az bizonyos, túl sokáig tűrtünk, jóval tovább, mint az akkoriak. Remélem nem az lesz a vége az egésznek, mint akkoriban.

Aztán a egy másik részlet. „Mikor a Munkásőrséget végleg leszerelték és feloszlatták, akkor az 500-ból mindössze 20 tagja lett volna hajlandó akár fegyveresen megvédeni a szervezet eszméjét. Vajon manapság hasonló lehet a helyzet a fegyveres szervek soraiban? Mert, ha igen, akkor, ha sikerül elérni egy döntő pontot, könnyen lehet nem tennének a nép ellen, mi több akár közülük néhányan mellé állnának.

Zárógondolatként az mondanám, személyes véleményem alapján alig változott valami, talán csak a képmutatás és aljasság mértéke. Legyünk méltók őseinkhez és tegyük azt, ami a magyarságnak a legjobb!

Babilon5