Manapság gyakran halljuk ezt, bármely médiában. Nem kellően definiált fogalom, gyakorlatilag tetszés szerint értelmezhető és úgy is értelmezik. Főleg arab terroristákról hallunk, bár kétséget kizáróan, aki egy cseppet is ismeri a mohamedán országokat, az tudja: ha egy iránit perzsa helyett arabnak neveznek, akkor az megsértődik. Csakhogy a média ezekre az "apróságokra" szokásához híven fütyül.

A terrorista a világ médiáinak tolmácsolásában olyan személy, aki fanatikus módon (akár önmagát is felrobbantva) ártatlan személyeket gyilkol, ejt foglyul, végez ki.

A nem is olyan távoli múltban láttam egy videót, ahol műholdas kapcsolaton keresztül faggatott (volna) egy angol politikust, egy izraeli riporter. Talán az egyik úttörője volt a világmanipulációnak az illető politikus, mert élő műsorban adta elő mondandóját, így nem tudták a szalagot megsemmisíteni. Elmondta, hogy a világmédiában nem terjed tovább a memória 2-3 hétnél, ugyanis a Közel-Keleti Válság nem annyi ideje kezdődött… Bizony, a média véleménye az ottani helyzetekről elég egysíkú is a rövid memória mellett, de valószínűleg jobb emlékezőtehetség mellett is az lenne.

Az úgymond arab terrorizmus kialakulása már Izrael állam létrejötte idején kezdődött. Ugyanis a mesterségesen kijelölt állam, mely már létrejöttével is ellenérzést váltott ki, területé jóval tovább növelte a palesztinok rovására, mi több más arab országok ellen is viselt háborúkat.

Feltehetően ennek hatására alakultak különböző szervezetek, csoportosulások, melyek tagjai céljukul tűzték ki a terjeszkedés megállítását, az ellenállás megszervezését (partizánegységek) és a népeik ellen elkövetett bűntények megtorlását. A partizáncsoportok amolyan belső (megszállt) területeken tevékenykedő ellenállók, akik a katonák, rendőrök likvidálásával, az utánpótlás akadályozásával és robbantások segítségével veszik fel a harcot azokkal szemben, akik számukra ellenségnek számítanak. Mert ugye ezeket teszik a terroristák, legalábbis az arab terroristák. Természetesen vannak segítőik más országokból is, legyen szó gazdagabb magánszemélyekről, hitgyülekezetekről, más csoportosulásokról, vagy akár államokról. Mert nem pusztán saját földjüket, hanem vallásukat is védik és mindazokat, akik mohamedánok, olyan országokban élnek. Persze ez másodlagos a saját földjük védelméhez képest, legalábbis a gyakorlatban, mert még azt is csak hellyel-közzel képesek ellátni.

Nos akkor mindezen „gyűlöletes” tevékenységekre nézzünk más példákat. A II. Világháború idején főleg Európára volt jellemző a partizántevékenység. A partizáncsoportok főleg Németország katonáit, rendőri alakulatait igyekeztek ritkítani, utánpótlásaikat megakadályozni, robbantásokkal károkat okozni, mindezek végcélja pedig a szabadságuk kivívása volt. Akadtak támogatóik is, egyrészt a többi megszállt területen tevékenykedő partizáncsoport, másrészt más külföldi országokból gazdag magánszemélyek, csoportosulások, vagy akár államok. Nagy-Britannia és az USA számított a fő támogatónak államok szintjén: fegyvereket, felszerelést, élelmet és más egyebeket próbáltak juttatni a partizánoknak harcukat segítendő.

A háború után a partizánok „hős szabadságharcosok” lettek, vajon mit szólnának utódaik, ha ősüket egyszer csak elkezdenék „mocskos terroristázni”? Feltehetőleg semmi jót, holott a „hős szabadságharcosok” szinte ugyanazokat tették, mint amit a Közel-Keleten a „terrorszervezetek”.

Kissé visszatekintve a történelemben szinte mindig találunk párhuzamot és annak tükrében máshogy láthatjuk a jelen állapotokat.

Tehát mikor az USA anno fegyvereket juttatott a partizánoknak az jó cselekedet volt, mikor manapság Irán juttat fegyvereket az ellenálló csoportoknak, akkor az gonosz cselekedet, mert támogatja őket…

Amivel pedig a védelmi szerveknek szembe kell nézniük, az hatalmas feladat. A gerillák ellen talán a legnehezebb védekezni, bárhogy is alakítják a haditechnikát, bármilyen biztonsági berendezéseket is szerelnek egy épületre. A katonák, járőrök száma, a méregdrága felszerelés nem sokat ér, hacsak nem azt, hogy hamis biztonságérzetet ad. No persze a partizáncsoportok ellen ér ennyit, mert lévén méregdrága, bizonyos érdekcsoportoknak, cégeknek óriási bevételeket és hasznot hoz. Nem is beszélve már akkor azokról, akik nem biztonsági felszerelést, hanem klasszikusan hadianyagot gyártanak, mert ugyebár a támadó, netán csak ott állomásozó katonáknak arra szükségük van. Nem is beszélve a pl. Irakban oly gyakran megsemmisülő rendőrautókról, az újjáépítés hasznáról.

Egy riportban egy amerikai katona elmerengett azon, hogy ő vajon miért kap negyedannyi fizetést, mint egy egyszerű kőolajszállító cég fuvarosa. Bizony, a rendőr, katona mindig feláldozható volt, ez a mostani világban sincs másképp. Az ilyen biztonsági intézkedések leginkább csak a profitot szolgálják.

Ha valaki azon gondolkozna el, vajon Magyarország mennyire védett egy terrorakció ellen, akkor, ha belegondol, tudja semennyire. Bár úgy is mondhatnánk, majdnem csak annyira, mint bármely ország a világon, alig függve attól, hogy mennyi pénz folyik el a különböző érdekcsoportok zsebébe. Ebben az esetben sem mások a rendőrök, katonák, sőt nemzetbiztonsági szolgálatok emberei, mint feláldozható személyek a rendszer, a profit érdekében.